A bor, ami a tenyerén hordoz.
Olasz, nyilván. Ahogy egyre többet és többet kóstolunk, úgy lesz egyre világosabb, hogy bár nagyszerű borok teremnek a világ sok szegletében, és mindegyik különleges valamiben, azért azt a stílusos tobzódást, ami a legkomplexebb borok sajátossága, az olaszokban találjuk meg a legmagátólértetőbben…
Például a toszkán borokban. Amióta a helyi szabályozások engedik, hogy a lokális liebling, a sangiovese mellé migráns szőlőket (cabernet-t, merlot-t, pinot-t, syrah-t) tegyenek, a toszkán borok sokkal harmonikusabbak. A sangiovese elhozza a savakat, a piros gyümölcsöket, szóval megcsinálja a bulit, a tanninhangsúlyos francia fajták (cabernet, merlot) pedig szerkezetet adnak, mélységet, tartást, vagyis megírják a játékszabályokat…
A Caparzo Ca del Pazzo is erre a két szőlőfajtára: sangiovesére és cabernet sauvignonra épül és kompromisszumokat nem ismerve ki is hozza a két fajtából azok minden erényét. A csersavak szövete finoman csúszkál a szájpadlásunkon, megágyaz a meggyes, feketeribizlis gyümölcsáradatnak, melyet az eleven savak nem múlóvá tesznek. Elég jó alapok. Erre jön még a mesteri hordóhasználat, melytől azt képzeljük: valami csoda folytán ez az egész, fortyogó gyümölcsbomba két leheletfinom, kávés ostya közé került…
A Montalcino területén található Sant’Antimo DOC-ről érkezett ez a bor, ahová természetesen az ilyen borok miatt is érdemes eltalpalni, de nem csak ezért. Itt található a világ egyik legszebb román stílusú temploma, a Sant’Antimo Apátság, mutatjuk is, milyen szép:
Ha apátsági látvány nélkül is innád, elég a Fausto’s Osteria-ba elmenni, az ő szerzeményük – máshol Magyarországon nem kapható.