Kapaszkodjon meg a kedves olvasó: ez egy pozitív bejegyzés lesz.

Nincsenek hozzászokva, igaz? Igen, mi is látjuk: a sok acsar meg vicsor, ami ott virít országunk nagy tablóképén, már a borvilágot sem kíméli. Hétről hétre puffan a Facebookon egy agresszív post arról, hogy melyik borász, borvidék, borrendezvény, borszakértő, borbárki miért rossz, miért hülye, miért pusztulásra érett.

De mi nem vagyunk hajlandóak beleállni a fősodorba, összeszedjük a bátorságunkat és lesz, ami lesz, csak azért is megírjuk, ha valami jó. Sőt – vállaljuk a következményeket a súlyos szavakért – nagyon jó.

A BalatonBor-ról beszélünk, melynek bemutatóját néhány napja tartották Budapesten. Az idén már 24 borász készített BalatonBor-t, jóval többen, mint tavaly, a kezdeményezés első évében, és mind a 24 kóstolható volt a DiVino Gozsduban tartott bemutatón.

És mind a 24 jó bor volt.

És többé-kevésbé egyformán jó.
Amikor regionális összefogással, közös branddel készül egy termék, végül is ez a kettő számít: a minőség és a termék jól beazonosítható, egységes karaktere. Ha BalatonBor-ért nyúlunk a polcon, most már tudjuk, hogy nem fogunk csalódni és azt is, hogy miért nem. Készülnek más borvidékeken is hasonló koncepciójú bortípusok, akár borvidéki, akár csak néhány helyi borász által kezdeményezett összefogással. Többségüknél az a legfőbb probléma – és az akadálya az igazi, sokak által ismert és keresett branddé válásnak – hogy magának a brandnek az alapértékei nincsenek szigorúan meghatározva és kontrollálva. Sokszor már a megengedett fajták sokfélesége is túl sokszínűvé teszi az ilyen bort ahhoz, hogy felismerhetővé (és aztán megszerethetővé) váljon, nem beszélve alapvető szőlészeti és technológiai szabályok ellazázásáról. A BalatonBor-nál ilyesmiről szó sincs: a szőlőfajta csak olaszrizling lehet hat Balaton környéki borvidékről, a bor elkészítésének módját is pontosan körülírták, és ami még fontosabb, körbe is ellenőrizték. Azért „körbe”, mert az idén már talán egy kicsit túl is tekerték a borászok az önkontrollt: minden kóstolókört beleszámolva háromszoros rostán mentek át a kész borok, könnyen lehet, hogy egy-két egészen jó bor is kiesett, mert a borászokból és szakértőkből álló zsűri szerint nem volt elég balatonboros.

Tavaly még nem örültünk ennyire

A szigor azért rá is fért a BalatonBor-ra: a tavalyi, első bemutatón sokat fintorogtunk az egyenetlen minőség miatt – jóindulatúan azt mondhatjuk, akkor a borok harmada nem volt jó bor, néhány pedig nem volt teljesen tiszta. De a következő évre megtörtént a csoda: a kritikáknak nem az lett a hatása, ami oly sokszor máskor (“a fogyasztó, a kritikus hülyeségeket beszél, az összes bor tökéletes”), hanem profibb bírálók felkérése és egy kérlelhetetlen minősítési folyamat… ollé!

Persze a különbözőség megjelenik az egyes BalatonBorokban, nyilvánvalóan, hiszen különféle talajtípusok, kitettség, klimatikus viszonyok, stb. jellemezhetik az egyes résztvevő borászatok területeit, de ezek a kisebb-nagyobb eltérések csak hozzátesznek a játékélményhez – ha valaki azt a kiváló szórakozást találná ki magának, hogy végigkóstolja az összes BalatonBor-t egy önfeledt nyár alatt… Az összkép még ennek ellenére is meglepően egységes: jó savú, könnyű, citrusos, nem magas alkoholú, jól iható fehérborok, enyhe frissítő kesernyével és fehér húsú gyümölcsökkel az utóízben, mindezt egy pofás-hasas, csavarzárral lezárt, egységes kapszulával és első címkével ellátott palackban (az adott termelő neve csak szerényen, kis betűvel jelenik meg a hascímkén).

Kis pincék a rivaldafényben

A borbolondoknak külön öröm, hogy egy-két prémium termelő is vette a fáradságot és beszállt a BalatonBor-buliba (pl. Jásdi), illetve hogy a brand által megismerhetnek jó néhány kis pincét, melyektől korábban nem kóstoltak, de most meglepően jó BalatonBor-ukkal felhívták magukra a figyelmet (kifejezetten élvezetes lett a Vesztergom Pince, a Rádpuszta Szőlőbirtok és a Buzás Borok BalatonBor-a, nem beszélve a Sabar Borházéról, mely 2015-ös Kéknyelűjük után most ismét egy igazi etalont villantott a kategóriájában – kezdjük azt hinni, hogy ez már nem véletlen!)…

A BalatonBor második éve csillagos ötös lett – most kegyelmi időszak van, lehet hátradőlni és élvezni a borokat és a sikert. A nagy kérdések a következő években jönnek. Jó lenne még több csatlakozó borászat. Jó lenne tartani ezeket a minőségi standardeket, jó lenne elkerülni azt a gyakori csapdát, hogy egy-egy borászat vagy borvidék ellopja a show-t. És ha mindez sikerült, jön majd a mennyi az annyi rideg valósága – azaz tudnak-e majd nagyságrendekkel nagyobb mennyiséget előállítani változatlan színvonalon (most átlagosan néhány ezer palackot készítenek a résztvevők fejenként) és ha igen, lesz-e a BalatonBor-nak egy nagy kereskedelmi partnere, mely megfelelő gondoskodással építi tovább a brandet és értékesíti a borokat?

Nagyon drukkolunk a jó folytatásnak, mert egy ilyen magyar sikersztori, mely sok ember összefogásával valósult meg és eredménye egy ténylegesen minőségi, érthető és elérhető produktum (a.k.a. jó bor), már úgy kellett ide, mint egy falat kenyér.

Ja, nem. Úgy, mint egy falat pulled ponty.