Hárslevelűvel pogózni az erdőben – Bor, mámor, Bénye

Bor
Bor, mámor, Bénye nyitókostoló 1. fotó: Szentirmai Zsolt

Amikor megbeszéltük, hogy én moderálom a Bor, Mámor, Bénye nyitókóstoló borászbemutatkozásait, azt azért nem gondoltam volna, hogy az interjúk után egy órával a világ egyik legszebb végén, méterekre az erdőtől egy Magashegyi Undergound-koncerten fogok pogózni Csite Norbert borásszal. Illetve dehogynem.

A Bor, mámor, Bényéről azért is áradozunk folyton ennyire, mert több okból is előnnyel indul: a falu még tokaj-hegyaljai léptékkel mérve is gyönyörű helyen fekszik és maga is gyönyörű, a borászok pedig jórészt gyüttmentek, azaz az utóbbi két, de inkább egy évtizedben költöztek a borvidékre. Jórészt hobbistaként indultak – többen még úgy is maradtak -, de a boraikon érződik, hogy sokat kóstolják nemcsak a saját, de egymás és a nagyvilág borait is, azaz jó messzire kerüli őket a pincevakság.

Bor, mámor, Bénye nyitókostoló 2. fotó: Szentirmai Zsolt

fotó: Szentirmai Zsolt

A saját fesztiváljukra, a Bor, mámor, Bényére a legelső alkalommal szoktunk rá – azóta ugyan kihagytunk néhányat, de megyünk, amikor csak lehet. Éppen az ilyen élményekért: az erdőbényei kertekben egész hétvégén iszonyú programok és jó borok folynak, az utcán pedig minden második szembejövő ember régi haver. Vagy gyorsan az lesz.
A főutcán 10 körül kezdődik az élet: aki gyerekkel érkezik, annak korábban, de ez csak annyit jelent, hogy még gyűröttebben sétál mezítláb végig a falun kávéra vadászva. Hogy aztán vigyorogva vegye észre, hogy több pincében a kitelepült top-gasztrósoknak köszönhető zseniális reggelik mellé pezsgőt is mérnek.

Miért jó már csütörtökön lecuccolni? 

Mert a nyitókóstolón alaposan be lehet melegíteni a hétvégére: az összes résztvevő borászat elhozta egy (és szigorúan egy) borát a Budaházy-Fekete Kúria udvarára, így olyan átfogó képet kap az ember Erdőbényéről, amit később úgysem. Hiszen ahhoz túl elszántnak és tudatosnak kell lenni, hogy valaki minden pincébe eljusson, pláne, hogy rendesen sort is kóstoljon. Nem azért, mert nem lehetséges, hanem azért, mert úgyis elsodorják az események: az előre tervezett vagy éppen tök spontán alakuló programok beszippantják az embert és azon veszi észre magát, hogy minden szakértősködő hajlamát levetkőzve lubickol a hangulatban.

Bor, mámor, Bénye nyitókostoló 3. fotó: Szentirmai Zsolt

fotó: Szentirmai Zsolt

Ez egyáltalán nem jelent lealjasodást: épp hogy ellenkezőleg. A szakmai programok tényleg olyan érdekesek, hogy ha beregisztráltál, nem fog eltéríteni holmi sima kóstoló, a barátaiddal úgyis találkozol, szóval nem kell őket külön keresni, a gyerekek – mert hogy a fesztivál kifejezetten családbarát buli – 6 év fölött inkább azon igyekeznek, hogy minél többször tűnjenek el és fedezhessék fel egyedül a patakot-pincéket-saját építésű bunkereket. Bajuk nem eshet, legfeljebb valaki megeteti őket valami finommal.

A Bor, mámor, Bénye nyitókóstoló borsora főleg száraz 2015-ös és 2016-os tételekből állt, de volt persze maradékcukor, sőt buborék is bőven. A jellemző birtokméretek – egy-két kivételtől eltekintve 1,5-6 hektár – miatt sok helyen az alapborok is dűlőválogatások, és bár nyilván nehéz általánosítani, annyi biztos, hogy sokszor hasonló stílusban készülnek. Emiatt tényleg egy estén meg lehet tanulni Erdőbényét, ahol pedig nagyon elüt a stílus a többitől, azért a borászok előre szólnak és mesélnek.

Egy veszélye van a Bor, mámor, Bényézésnek: több pince tulajdonosa kezdte úgy a bemutatkozást, hogy

addig jártunk fesztiválozni, amíg vettünk egy pincét…

A képek forrása: Bor, mámor, Bénye Facebook, szerző: Szentirmai Zsolt  

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!