A Bujdosó Pincészet bornevei és címkéi láttán mindig felbüfögött belőlünk az eltartott kisujjú borsznob: döntsék már el, mi a fontosabb! A borok jók, a nevek kétség kívül önazonosak és tökéletesen passzolnak a Balatonhoz, de mégis, illik olyat, hogy valaki kifejezetten arra szánja a borait, hogy az ember jól érezze magát tőlük? Jobban mondva: hogy már a palackkal azt üzeni: a nagybetűs élet nem csak arról szól, hogy a borról elmélkedünk elvonulva? Hogy ér borozás közben másra is figyelni? Hát ez maga a blaszfémia!

Ezt valahol érzik a Bujdosó-fivérek is, úgyhogy összetrombitáltak egy hajónyi borszakírót, és úgy megvitorláztatták őket, hogy közben azt sem tudták kimondani: piha!

A bor mindig jobb, ha borásszal kóstolod

Ezt mindenki tudja, aki kóstolt már életében borásszal: nem arról van szó, hogy nem mered a szemébe mondani, hogy nem jó a bor, hanem hogy ha ott van, a lelkesedése átragad rád is. (Persze akadnak kínos percek bőven, amikor azon jár az eszed, hogy hogyan fogd minél hamarabb menekülőre, de most nem ezekről a borokról és nem ezekről a borászokról beszélünk.)

Hanem hogy az első 20 perces, a Bujdosó-birtokot bemutató stand-up alatt megértettük: itt nincs szó komolytalankodásról vagy a borok félvállról kezeléséről: a háromgenerációs család tényleg annyira együtt él a boraik termőhelyével, a Balatonnal, hogy egy percre sem bírnak elszakadni tőle. Hajnaltól nekiállnak a 82(!) hektár szőlőben és ennek megfelelő méretű borászatban dolgozni, alkonyatkor pedig mennek neki a víztükörnek és drukkolnak, hogy fújjon a szél. Minél jobban.

A borokhoz kell némi műveltség 

Mármint hogy elsőre értelmezni tudd, hogy melyik milyen kategóriába tartozik (bár az árak nyilván segítenek, ha polc előtt téblábolsz): az alapsorozat tagjait a hajós szakkifejezésekről lehet felismerni: Horgony (chardonnay), Csomó (sauvignon blanc), Torony (olaszrizling), Mentőöv (rozé), Iránytű (szürkebarát), Sirály (merlot), újabban pedig a Kapitány (irsai olivér), a Katamarán rozé, plusz a kakukktojás, a Bujdosó-féle Balatonbor (nyilván olaszrizling).

Aztán árban, (de nem komolyságban) jönnek a habzók: a Kék, a Zöld és a Bordó.

Utána pedig következnek a Balaton legendás vitorlásairól elnevezett borok: a  Cirkáló (rajnai rizling-olaszrizling), a Katamarán (cab. sauvignon-cab. franc) , a Tramontana (tramini) , a Nemere (chardonnay, királyleányka, sauvignon blanc, szürkebarát) , a Sirocco (cab. sauvignon, cab. franc, merlot).
Végül a nehéztüzérség, amiket arról lehet felismerni, hogy nem hajólegendáról, hanem dűlőről kapták a nevüket: a Matacs, a Kokas, az Ibituba és a Farkastanya. Ugye, hogy elmennének hajónévnek is?

Házi feladat

A családi borászat a magyar méretekhez képest nagy, de mégis mindenki azt csinálja benne, amit a legjobban szeret vagy legalábbis amiben a legjobb. És a családi borászatokban könnyű túltolni a munkát, hiszen nincs olyan, hogy nem visszük haza. Ezért tértek vissza a fiúk a kamaszkori versenyzés után a mindennapi vitorlázáshoz – ha valamit hosszú távon akarsz jól csinálni, akkor muszáj, hogy távolságot is tarts tőle, különben bedarál.
Bujdosóéktól nagyon sokan tanulhatnának: azt, hogy a szőlőművelésbe és a pincébe nem kell feltétlenül belenyomorodni*. Hogy a jó borok készítésével nem a kritikának, hanem elsősorban maguknak és a boldog fogyasztóknak kell megfelelni! 

*Ezúton kívánunk mielőbbi gyógyulást Bujdosó Ferencnek a vadonatúj palackozó betörése közben elszenvedett sebeihez! :)

fotók: Furmint Photo