Úgy hívják, hogy 100, pedig egy egri bikavér.
Történt valaha, 2011-ben, hogy négy egri borász összeállt egy jótékonysági felkérés miatt, hogy készítsenek egy közös bikavért. Bolyki Janié volt a kékfrankos, Demeter Csaba adta a cabernet franc-t, Gál Titi a pinot noir-t, az Almagyar Érseki Szőlőbirtok pedig a menoir-t. A jótékonykodás eredetileg jóval kisebb mennyiségről szólt, de egyikük sem arról híres, hogy kispályán játszik, úgyhogy annyi bor jött össze, ami pont megtöltött egy ászokhordót. Ez pedig ugye kb. 1300 palackot jelent.
A 100 eddig elő sem került az AÉS pincéjéből, mi is csak az Egri Bikavér hungarikummá nyilvánításának ünnepi kóstolóján futottunk bele. A sztori pedig azelőtt vett meg minket, hogy megkóstoltuk volna: a borászok kikukázták a levéltárban, hogy 1896-os budapesti világkiállításra már neveztek egy akkor 26 éves egri bikavért, szóval 100 éves a bikavér! Nosza, jó alkalom, hogy készítsenek egy centenáriumi kiadást, ha már úgyis megkérték őket. De akkor már csinálják rendesen, a saját kedvükre.
Nem veszi magát túl komolyan
A 100 maga pont olyan, mint a hungarikumkóstolón a cosplay-Dobó Istvánnak öltöztetett srác: rajta is volt rekkenő nyárban a plüssköpenytől a tollas süvegig minden, mégis boldogan tudott pohárral a kezében mosolyogni, amikor lejárt a munkaideje – azaz a 35 perc marcona nézés a háttérben a polgármester és Andy Vajna megnyitóbeszéde alatt.
Mindent tud, amit egy jó egri bikavérnek kell, minden hivatalos paramétere is megvan hozzá, csak éppen érezni rajta, hogy ez jókedvből készült, nem pedig azért, mert muszáj volt megszületnie.
A menoirnak és a pinot-nak köszönhetően az illatosabb, gyümölcsökkel támadó bikavér-vonalba tartozik, bár a frissen bontott palack illatán erősen ott volt a hordó. Mármint a jó fajta, fűszeres hordó, nem az, amitől szálka megy az orrodba.
Az íze ugyancsak a lehengerlő gyümölcsökről szól: cseresznyés, érett meggyes, fickándozós savak és szép, még éppen annyira reszelős tanninok rugdossák a szánk oldalát, hogy érezzük: ez a bikával még jó néhány évig ellennénk. Van közepesnyi teste, van mélysége és hosszúsága, de az egész bor összességében inkább az összeölelkezős világbékéről és a jól ihatóságról szól. (Unalmas szakszóval: “magasfokú harmónia”.) És ami a legszebb benne: nem tolták túl! Nem lett nehézkes, nem lett komolykodó, “csak” egy olyan bikavér, amit bármikor levennénk a polcról.
Nem tudjuk, hogy ez jó-e vagy rossz hír, de az egri bikavér megünnepléséről szóló bikavér-kóstolón egy ad-hoc örömbor, a 100 még a sztorija nélkül is simán benne volt az első 10-ben. Vagy 5-ben, ha szigorúak vagyunk.
A 100 valószínűleg nem kerül forgalomba – vagy ki tudja: a készítői még biztosan nem. A résztvevő pincék olyan hányadban rendelkeznek felette, ahogy a borokat adták bele, márpedig a küvé nyilván nem 25-25% arányú, bár a pontos adatokat elfelejtettük megkérdezni. Szóval aki ezentúl AÉS, Bolyki, Demeter vagy Gál-kóstolón jár, az követelje a 100-at a pult alól!
