Pár hete már kóstolható az Egytőről nevű kékfrankos hat budapesti borbárban, de a nagy bejelentést a nagy-nagy Kékfrankos-kóstolóra időzítették a megálmodói. Az Egytőről ugyanis nemcsak egy bor, hanem egy összefogás neve is:  a Doblo, a Palack, a 0,75, az Andante Borpatika, az (azóta sajnos bezárt, kecskeméti) Köz’Pont, az ETAP , a Tasting Table, a VinoPiano, továbbá a Bortársaság és a WineFlow úgy döntöttek, hogy konkurencia ide vagy oda, sok tekintetben annyira egy húron pendülnek, hogy ezt egy közös borban is kifejezésre szeretnék juttatni.

Az első Egytőről-bort közösen készítették el – tényleg: válogattak, szüreteltek, csömöszöltek, kóstoltak, hogy olyan példát mutassanak a közönségnek, amit minden borbárnak tudnia kéne. Egy példamutató alapbort 1000 Ft/pohár alatti áron, amivel egy Holdról érkezett turistának is meg tudják mutatni, hogy milyen a korrekt magyar kékfrankos.

A Egytőről kékfrankos a Sebestyén Pincében készült és a célnak tökéletesen megfelel: jó ivású, gyümölcsös, kellemes kékfrankos, amit nem kell sokat magyarázni. Kér belőle a társaság egy-egy pohárral, aztán még eggyel, aztán egy palackkal és hipp-hopp, magyar kékfrankost iszik egész este, anélkül, hogy komolyabb baja lenne tőle – azt leszámítva, hogy kíváncsi lesz és további kékfrankosokat szeretne kóstolni.
(Ezt ők és a szaksajtó úgy mondja szépen, hogy “bisztró-stílus”, szóval ha úgy köszöntenek valahol, hogy “Szia Uram, mit tölthetek?”, csak ezzel válaszolj: “Egy bisztrós kéket kérek”. Aztán figyeld, hogy a körülötted állók nyakon vágnak, vagy sem.)

Az Egytőről-sorozatot természetesen folytatni szeretnék és már viharos brainstormingok szólnak arról, hogy olaszrizling vagy furmint legyen a következő, de addig is: az 1600 palacknyi Egytőről-kékfrankosra érdemes rárepülni, amíg el nem fogy!