Nem lehet könnyű eladni a Barbarescót, ezt a különben egészen különleges bort, mert a naiv érdeklődő, aki a zolaszéletérzést keresi, az első korty után csalódni fog hűvössége, cool savai és néha dermesztő tanninjai miatt. Vagyis annyi olaszot talál fogni benne kb., mint az olasz felvágottban. Vagy az olaszrizlingben. Zérót. A feszes-elegáns borokra gerjedők pedig jó eséllyel kanyarodnak inkább Franciaország felé, ha már…, vagy ha árérzékenyek, a jobb magyar kékfrankosok és pinot noirok felé.

Pedig a Barbaresco kompromisszumkész borfajta, fél lábbal az Alpok lejtőin áll, de a másikat már a Ligúr-tengerbe lógatja. Fajtája Piedmont (vagy Piemonte) fekete öves szőlője, a Nebbiolo, melynek neve a felhőkből ered (amik olyan gyakran takarják ezt a borvidéket) – és melyből Piedmont híres bora, a Barolo is készül. Csakhogy amíg a barolóra minimum egy évtizedig kell várni, míg hajlandó felnőni a feladathoz, hogy nyakalható legyen, a Barbaresco már néhány évesen azért nyammantható.

És ha bennünk is van hajlandóság, hogy átverekedjük magunkat az első kortyban legtöbbször valóban támadó sav- és csersavcunamin, elnyerhetjük jutalmunkat. Legalábbis a ’13-as Prunotto Barbarescóval birkózva mindenképp… (A ’13-as egyébként kiemelkedő év Piedmontban, hasonló lesz a legendás 2010-eshez.) Illata megkapó, mint a legtöbb Barbarescóé – itt még többnyire nem sejthető a kortyban érkező smirglis stíl… Intenzív meggy- és cseresznye aromák, mellettük rumos dió és karácsonyi sütemények illata – tipikus hülyéskedése ez a nebbiolóknak. Kóstolva aztán megmutatja szálkás testét: erőteljesek a savak, jelentőségteljesek a tanninok – de nem az éretlen, húzós, behemót fajtából, inkább csak kellemesen zsibbasztják a szánkat. Na és ha ezzel megvolnánk, jön a “fun part”: megérkezik a mindenféle piros gyümölcsök áradata egy bársonyos textúrájú, közepes testű, hosszú borban, melynek végén még a jó hordóhasználatból eredő finom kakaóporosság is segít megértetni velünk, hogy az élet még Olaszország észak-nyugati végén is gyönyörű.

Bortársaság, 8950 Ft