Az igazi fekete ló: semmit nem tudtunk a Fata Pincéről, amíg nem találkoztunk velük a Balatoni Gasztrotérkép bemutatóján. Egy ilyen (20-nál több boros, és pláne -fogásos) eseményen egyet lehet megjegyezni az adott tételről: tetszik vagy nem. Szofisztikáltabban: kíváncsiak vagyunk-e rá legközelebb is vagy nem.
A Fata pince 2015-ös Badacsonyi Szürkebarátja pedig tudott valamit, ami miatt újra megkerestük.
A Fata szürkéjének illata sokáig be fog akadni: ezzel az első pillanatban tisztában voltunk. És az első percben. És az első negyedórában – mert addig tart, amíg be nem telsz vele, vége sosem lesz. Az érett, leves almákon-barackokon, sőt, mangón kívül rengeteg gyógynövény és fűszer tobzódik benne – csukott szemmel simán olyan érzésünk volt, mintha egy fűszerkertben sétálnánk egy pohár borral. Nem is akartuk abbahagyni.
A pincét a dédpapa – foglalkozására nézve kéményseprő – alapította: innen a logójukban megjelenő szénceruza-rajz és a név. Az általa telepített szőlőket az unokák és a dédunokák gondozták tovább, mára 9,5 hektáron. Bár a dédpapa kedvence az olaszrizling volt, most 9 fajtával dolgoznak, de – óriási bürokratikus küzdelmet vállalva – készítenek bodzabort és ürmöst is.
A szürkebarátra visszatérve: az íze sajnos már nem hozza azt lenyűgöző mélységet, amit az illata tud, de sok-sok magyar szürke örülne, ha ilyen lenne. Arra számítottunk, hogy a zamatain fogunk hosszú percekig elnyammogni, ezek viszont kevesebben vannak és rövidebbek, mint az illatjegyek. A savai Badacsonynak megfelelően gyönyörűek, sokan vannak, de egyáltalán nem bántóak, a teste közepes, azaz szerencsére – nem lehengerlő, az ízében pedig szintén jön egy meglepetés, ami miatt könnyű rá emlékezni: a narancs. Ha lenyeltük, egyszerre olyan érzésünk lesz, mintha nem is szürkebarátot, hanem érett narancsot ettünk volna.
Ettől – mármint a narancstól és narancsolaj-illattól – még szórakoztatóbb lett a kedvenc játékunk: borral a szájban fújd ki a levegőt az orrodon és figyeld meg, hogy miket fedezel még fel benne. Itt annyira egyértelmű volt a válasz, hogy vigyorogva próbáltuk ki újra és újra.
