Megint Grúzia áll nyerésre a “borászat bölcsője”-versenyben

Bor
Grúzia fővárosától nem messze találták meg az eddig ismert legrégebbi boros amfórákat

Grúzia és Irán nem győznek azon vitatkozni, hogy melyikük területén készített először szőlőből bort az emberiség. Grúzia azért vallja magának a “borászat bölcsője” titulust, mert az összes eurázsiai szőlőfajta ősének maradványait itt találták meg, azaz minden, a borászatban a mai napig használt szőlőfajta innen ered.

Ám Irán sem marad le: egy 1968-ban itt (pontosabban Irán északi részén, a Zargos-hegységben) azonosítottak 6 olyan, 7000 évesre becsült agyagtartályt, amiben a kémiai elemzések kimutatták, hogy biztosan bor tárolására szolgáltak. (Hogy ez hasonlított-e a shirazra vagy nem, azt ugye nem tudjuk, de hogy a shiraz vagy syrah szőlőfajta nem Shiraz városából, hanem francia területről származik, az már biztos.)

Most viszont újra a grúzoknak dagadhat a melle: egy nemzetközi kutatócsoport Tbilisi-től nem messze olyan kb. 300 literes agyagedényeken azonosítottak a borból származó savmaradványokat (pl borkősavat), amelyek az i.e. 6000-es évekből származnak, azaz nagyjából 8000 évesek.

Ez egész ügynek két pikáns vonatkozása is van: egyrészt a két terület között még 200 km sincs, másrészt az 1978-as  forradalom óta Iránban az államvallás tiltja az alkohol fogyasztását. Ami alól ugyan vannak kivételek, de ez egy másik cikk témája.

Mik ezek az agyagedények?

Földbe ásott hatalmas tartályok, amelyekben a hordó megjelenése előtt készítették a bort. Manapság újra fedezik fel maguknak a borászok: egyrészt Grúziában szinte soha nem kopott ki teljesen az eszköztárból, másrészt a legújabb, főleg természetközeli művelésmódot folytató borászok sokat kísérleteznek az új változataival.

Itthon elsőként Franz Weninger szerzett be betonamforákat a kísérleteihez majdnem egy évtizede. Azóta már Magyarországon is készítenek hasonló tárolóedényeket, például Légli Attila Balatonbogláron, de még a Grand Tokaj elődjénél, a Tokaj Kereskedőháznál is szpottoltunk amfórás aszút Áts Károly kezei alatt. A Szent Donát Birtokon pont a múlt hét végén ölelgettünk meg néhány pirogránit gömböt, amiknek az a különlegessége, hogy kétszer olyan magas hőfokon égetik ki őket, mint a kerámiát, így a mikrooxidációt ugyanúgy biztosítani tudják a bornak, mint egy fahordó, csak nem visznek bele semmilyen ízt a fából – mivel nem abból készülnek.

forrás: The Guardian
A fotó illusztráció, nem a most megtalált leleteket ábrázolja. Forrás: Pixabay

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!