Ezt nem illik – Hertzka Csicsóka 2016, Balatoncsicsó

Hertzka Csicsóka 2016, Balatoncsicsó. Forrás: Pixabay

Csicsóka-tiprás következik: premier előtt jó sokkal nem illdomos írni egy borról, mert még nem hogy alakulhat, de még a borász is alakíthatja, ha szeretné. A Hertzka birtok Csicsóka 2016-os verziója viszont még a nyáron a markunkba került – és bár illedelmesen betettük a boros polcra, nem sok ideje volt megporosodni.

A korábbi évjáratok olaszrizlingből és szürkebarátból készültek. A Hertzka birtok borászainak zeusz iránti elvtelen rajongását ismerve és az orrunkat követve volt egy tippünk, úgyhogy rákérdeztünk a pontos arányokra az aktuális évben: a birtokunkban lévő, kézzel dedikált Csicsókának 70%-a olaszrizling, aminek a fele tartályban, fele hordóban volt, 25%-a reduktív szürkebarát és 5%-a zeusz.

Chatben, hirtelen ezt mondtuk róla (és mondanunk sem kell, ezt sem szoktuk publikálni): “…egyelőre fröccsöztem vele, mert filmkritikához kellett, de a CO kihozza belőle a szürke összes árnyalatát. Minnyá megkóstolom rendesen.” (…) “Az illata még nem állt össze, de jó rizlinges. Nincs benne hordó hál’isten, csak levegős még.
Az íze viszont tényleg farnehéz egy kicsit. Jó sok, de nem tud fickándozni. Ezt vagy a hordós rész csinálja vagy a szürkebarát azon része, ami miatt nem szeretem a fajtát – de ezt te tudod, te vagy a borász…
A zeusz faja benne, de senki nem fogja kikóstolni, csak csettint, hogy milyen szép olaszrizling. Ügyes!

Milyen, ha komolyan vesszük? 

Az illata tényleg olaszrizlinges – ezt még mindig nem tudjuk máshogy mondani -, ha hagyunk neki időt, egyre gazdagabb, de mégis olyan, mintha hiányozna belőle valami. Nincs nyoma a hordós jegyeknek, csak a tomboló, virágos, tavaszi mezőnek, amin mégis mindig fújna a szél – túl gyorsan elillan és hiányzik belőle egy-két ütem.
Az íze pedig hátrabillen: pont, mint amikor egy csecsemő tanul járni és folyton hátratottyan közben. A korty elején jön a gazdag, érett, fehér húsú barackokhoz, picit éretlen, kemény sárgabarackhoz, kemény körtékhez hasonló íz, amitől már várjuk, hogy nyeldekeljünk egy jó nagyot – de aztán következik egy nehezebb, tompább, olajos érzet, ami elfedi a kezdeti viháncolást. A szürkebarát még akkor is tud ilyen lenni, amikor csak teljes érésben és nem túléretten szüretelik, és gyakorlatlanoknak könnyű összekeverni a (használt) hordó jegyeivel – pedig van különbség, csak megfogalmazni nehéz.
Hogy most, a Csicsóka születésének ebben a pillanatában éppen melyik kerekedik felül (mármint az olaszrizling hordóban érett része vagy a szürkebarát súlyai), azt tényleg nem tisztünk eldönteni: a lényeg, hogy a bor nem elég fineszes ahhoz képest, amit az illata ígér. Túl bájos, valahogy túl kerek. Több zamatot már nem, de élénkebb savakat még kérnénk, ha lehetne.
Nagyon kíváncsiak leszünk rá, ha végre kikerül a bölcsiből, a saját lábára áll, pláne, hogy ha borostája is serken!

8.6
harmónia 8.1
komplexitás 8.9
egyediség 9
hosszúság 8.2
ízek&aromák 0
Tojásból kóstolni

Nem győzzük hangsúlyozni: tartálymintát értékelni nem ér. Amiért mégis megtesszük, az a játékos kedv: ha már a borász volt olyan felelőtlen, hogy kiadta a kezéből, mi elképzeljük, mi lesz majd, ha nagy lesz. A kristálypohárból azt jósoljuk: a jövő nyár egyik nagy kedvence!

  • babának is olaszrizling
  • már most tud olyat, amit más nem
  • véletlen felfedezés
  • tartályminta
  • már jövő héten nem ilyen lesz

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!