Pezsgőt pukkantva csak a lúzerek bontanak. Meg az autóversenyzők. Az igazi menők karddal csinálják és úgy hívják, hogy sabrage (ejtsd kb: szabrázs).
Szilveszter (ehh, inkább karácsony) óta tele van a Facebook-falunk a legmenőbb sommelier-k kedvenc játékával, a szablyával. A közvetlen közelünkben léteznek kiskorú hímneműek, de eskü, ők nem kardoznak annyit, mint a meglett korú hivatásos férfiismerőseink. Szóval mi a nátha az a sabrage és miért csinálják?
Így kéne bontani:
A legfőbb szabály, amit a sommelier-iskolákban beléd vernek, hogy ne pukkanjon! Egyrészt elszáll belőle egy csomó buborék (ha igazán béna vagy igazán autóversenyző vagy, akkor egy csomó pezsgő is), másrészt a dugó arra repül, amerre akar: a falra, a csillárba, a drukkolók szeme közé. Ezért alapszabály, hogy az üveget ne rázd fel. Döntsd meg, szorítsd a dugót és a palackot tekerd alatta: így maximum szisszenni és – ha elég hideg – Instagramra valóan füstölögni fog.
Ehelyett ezt csinálják a profik:
Illedelmes csendben kinyitottak már több száz/ezer pezsgőt, úgyhogy itt az ideje a tombolásnak: egy huszáros mozdulattal elvágják a nyakát. A titok abban rejlik, hogy a pezsgősüvegeket több részből rakják össze: van egy illesztés végig az üvegen hosszában a felénél és van egy másik a nyakánál, ahol a száját ráolvasztják. Na ezt a pontot kell eltalálni a szablyával, hogy igazi nagy király legyél.
Ha nem találod el, ciki: jobb esetben nem törik el, mert a 6 bar nyomásra edzett üvegek azért komoly ellenfelek. Rosszabb esetben nem találod el, de eltörni azért eltörik, és 7,5 dl pezsgő önti el a legszebb ingedet és gatyádat.
A YouTube a sabrage keresőszóra egy csomó még érthetetlenebb videót ad ki: egy csomó pasi nem egy, hanem nagyon sok pezsgőt akar egyszerre lekardozni, aztán vagy sikerül neki, vagy nem. Ezt végképp nem értjük, de bevalljuk: minket általában nem a mennyiségi teljesítmények nyűgöznek le.
Aki viszont igazi trú champagne-lekardozó, annak nem kell a kezébe kés: Marczingós Zoltánnak pl. egy pezsgőspohárral is megy ugyanez a mutatvány:
