Kihagyhatatlan helyi pancsok 1.: Kecsketejlikőr

Bor

Van, amit az ember nem jószántából kóstol meg, hanem mert muszáj. Mert ott van. Tudja, hogy nem lesz jó, legalábbis erősen tart tőle, de mégsem tudja azt mondani, hogy nem.

Pont így jártunk a Kanári-szigetek egyikén, Fuerteventurán a helyi kecskesajt-múzeum boltjában. A szuvenírbolt jó részét kecskesajjtal tömött hűtők foglalták el. Jó pont, hogy minden vákuumcsomagolt sajt mellett ott volt a kis ibrikbe szeletelt változat is fogpiszkálókkal, így önkiszolgáló üzemmódban végig lehetett kóstolni, hogy kinek melyik tetszik. Az egyik hűtő alja viszont vázakék palackokkal volt tele – mellettük egy teljesen kiürült TESTER feliratú üveggel. Ez volt a kecsketejlikőr, a Licor de Leche de Cabra. Azonnal vennünk kellett belőle.

A Kanári-szigetekről annyit kell tudni, hogy télen-nyáron iszonyú erős szél fúj, a táj pedig szinte meztelen vulkánokból és azok törmelékeiből áll, úgyhogy a legnagyobb őshonos növény rajtuk a kaktusz, a legnagyobb emlős pedig a kecske. Innentől kezdve elképesztő kecskekultusz uralja a helyi kultúrát, ezért szinte természetesnek tűnt, hogy nemcsak húst és sajtot, hanem alkoholt is készítenek belőlük. (Ok, a tejből, nem a kecskéből, de nem bírtuk kihagyni…)

Először csak egyet vettünk ki a hűtőből, mert akkor még nem ment el az eszünk.  Aztán boldogan mutogattuk az alkalmi útitársainknak, akik szintén úgy vélték: ennél jobb szuvenír nem létezik. Így végül összesen majdnem két kartonnyi panccsal távoztunk – azonnal azt tervezgetve, hogy melyik ismerőst fogjuk majd itthon megbüntetni vele.

Ilyen az íze:

Émelyítő. A legkönnyebben a Bailey’s-tojáslikőr vonalon lehet elhelyezni, csak azok aromája nélkül: ennek egyszerűen sűrített tej-íze van. A brutális cukortartalom miatt pedig nincs semmiféle kecskeíze, legalábbis nagyon megsüvegelnénk azt a szakértőt, aki egy vakteszten ebből megmondaná, hogy nem tehén- hanem kecsketejből készült. Poénnak jó, de inni sajnos nem. Viszont természetesen belehaltunk volna, ha ezt nem első kézből tudjuk elmesélni.

7.8
Harmónia 7
Komplexitás 6.3
Egyediség 10
Hosszúság 9.3
Ízek & aromák 6.5
Egyszer muszáj

De csak egyszer. Hogy elmondhasd, ilyet is ittál már. Visszajárni csak azok fognak rá, akik egyébként is szeretik a kommersz tojáslikőrt, bár most, hogy így belegondolunk, itthon is le kéne egyszer gyártani valami buliba. Ugyanígy a vicc kedvéért.

  • alacsony alkohol (15%)
  • jobb, mint a hűtőmágnes
  • nincs kecskeíze
  • émelyítő

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!