A  kapszula ugye a borospalack nyakán a dugót védő fólia vagy ónbevonat,  csavarzáraknál pedig értelemszerűen a kupak és az azzal összeforrasztott fémdarabka. A designerek és a borászok közül fájóan kevesen foglalkoznak vele – igazából a fogyasztók is csak akkor, amikor meg kell tőle valahogy szabadulni. Pedig méltatlanul elhanyagolt 3,14 négyzetcentiről van szó: gondoljunk csak az osztrák borok egységes nemzeti színnel jelzett tetejére. Felülről, oldalról, gúlában vagy egymásra dobálva is azonnal be lehet őket azonosítani.

Erre játszik rá Maczkó Róbert borainak új dizájnja is: a kicsit üveges (bocs) tekintetű  pohárorrú maciból azonnal kell egy, ahogy meglátod. Vagy egy karton. De annyi legalább, hogy utána malmozni lehessen velük.

A maciarc egyébként a teljes arculatváláson átesett Maczkó Pincészet logója is lett, a tervezője pedig a villányi  Králik Péter. Fura, de a játék fekete-fehérben jobban működik, mint a piros borospohár-arccal: ott mintha már túlmagyaráznák a viccet, ami alapból mindenkit elsőre megvesz. De tényleg mindenkit: amikor legutóbbi Borjour Csajok és Pasikon felfedeztük a kapszulát, azonnal viháncolva mutogattuk körbe és nem volt ember, aki el ne vigyorodott volna a láttán. (A piros orrú medvét lásd a a holnapon, de még a honlap faviconjában is –  ez az a kis bigyó a böngészőablak tetején a cím mellett.)

A vércuki kapszulát egyelőre a 2016-os Medveálom rozéról és a Jeges küvéről lehet letekerni, de Maczkó Róbert nemsokára palackozza a portugieserét is, úgyhogy alakul a kollekció.

Bár az első bekezdésben szigorúak voltunk, azért természetesen vannak nagyon szép kapszulák már a magyar borokon is – lásd pl. a Vylyan Kszí tetejét, ami hirtelen az eszünkbe jutott – de tény, hogy a borosdugók gyűjtéséhez hasonló kapszulaösszelopkodási hisztit ez a maci fogja elindítani.