Borfelismerő-, más szóval vakteszt-bajnokságokat Magyarországon csak félhivatalosan rendeznek, akkor is inkább szélesebb baráti körök, mint szervezetek. Pedig a móka nem is annyira móka, hanem igenis izgalmas, nagyon nehéz és összetett feladat (és persze vérre menő csata az asztal körül). Ezt bárki tanúsíthatja, aki próbált már fekete pohárból bort kóstolni úgy, hogy semmit nem tudott róla: a nagy többség még azt sem találja el elsőre, hogy fehér-vagy vörösborról van-e szó.
Ezért akkora hír, hogy a magyar csapat 7. helyezést ért el a hétvégi, Nuits-St-Georges-ban, a château de Gilly-lès-Cîteaux-ban rendezett borfelismerő-világbajnokságon, hivatalos nevén a Championnat du monde de dégustation döntőjében.
A magyar csapat
A csapatkapitány, Aranyos Attila régóta Franciaországban él: ő hívta meg a többi tagot. Didier Sanchezt a korábbi csapatkapitány ajánlotta a figyelmükbe, Rabcsánszky Laurával és Molnár Leventével viszont többször volt alkalmuk együtt kóstolni. A borászattal és nemzetközi borbírálattal is foglalkozó házaspár itthonról utazott ki a döntőre.
A szabályok
A négy fős csapatok mindenféle segítség nélkül, sorban kaptak 12 bort, amelyek a világ bármely részéről érkezhettek. Ezt annyira komolyan vették a szervezők, hogy a borsorban libanoni és mexikói tétel is szerepelt. A versenyzőknek semmilyen előzetes információja nem volt a tételekről, természetesen a palackok formáját, kapszuláját sem láthatták. A csapatoknak a kóstolás és megbeszélés után el kellett találniuk, hogy az adott bor milyen szőlőfajtából készült, milyen termőhelyről származik, melyik évjáratból és melyik termelőtől.
Sima ügy, ugye? Hát nagyon nem.
A borfelismerő-világbajnokság magyar csapata: Didier Sanchez, Aranyos Attila, Rabcsánszky Laura és Molnár Levente
A felkészülésről és a versenyről Molnár Leventét kérdeztük:
Flavor: Hogyan lehet egy borfelismerő-versenyre felkészülni? Megkóstoltok egymillió bort és mindre emlékeztek?
Molnár Levente: Nem egészen, ez sajnos kivitelezhetetlen. Egyrészt sokat bírálunk például Ausztriában, az Austrian Wine Challenge-en: ez igazi edzőtábornak számít, mivel ott 120-150 tételt kóstolunk naponta.
Másrészt sokat segít, hogy mi is készítünk borokat: könnyebben megállapítjuk, hogy egy bor szerkezete hogyan áll össze. Mondok egy példát: a mexikói nebbiolo esetében az segített, hogy meg tudtuk különböztetni, hogy a bor tanninjai a szőlőfajtából és nem a hordóból jönnek. El is találtuk a fajtát, ami sok pontot ért végül.
Aztán jön a lexikális tudás, ami a legunalmasabb, de kikerülhetetlen része a tanulásnak: mivel a versenyen tilos telefont, számítógépet vagy internetet használni, ezért fejből kell sorolni a lehetséges borvidékek jellemzőit.
És persze a nyaralásaink is mindig a bor köré szerveződnek: igyekszünk olyan helyekre utazni, ahol egy-egy régió borászatát is fel tudjuk térképezni pihenés közben.
Flavor: Nehezebb vagy könnyebb csapatban kóstolni? Nem viszitek egymást félre?
Molnár Levente: Azt a stratégiát követtük, hogy az első percekben mindenki magában kóstolt, kialakított egy képet az adott borról, és csak utána kezdtünk el beszélgetni. És aranyszabály, hogy nem mondunk ki semmit, amiben nem vagyunk biztosak – éppen azért, hogy ne tereljük el a többieket. Ez önismereti tréning is: jó tudni, hogy ki hogyan kóstol, miben erős.
Ilyen szempontból szerencsés volt, hogy meghívásos alapon állt össze a csapat, mert így mindegyikőnk más-más részterületben volt erős és össze tudtuk illeszteni a tudásunkat. Más nemzeteknél, pl. a kínaiaknál vagy a dél-afrikaiaknál erre hivatalos nemzeti bajnokságok vannak és a legjobbakból állítják össze a döntőre nevezett csapatot: így könnyebben előfordulhat, hogy mindenki jó egy kicsit mindenben, de nehezebben férnek meg a dudások a csárdában.
Flavor: Létezik stratégia egy borfelismerő-versenyre?
Molnár Levente: Mi minden tételnél a fajtára koncentráltunk, mert az ért a legtöbb pontot. Érdekesen és jól állt össze a pontozási rendszer: 9 pont járt azért, ha helyes volt a szőlőfajta, 6 pont, ha eltaláltuk az országot, még 4, ha a régiót is az országon belül. 2 pontot ért az évjárat és csak egyet a termelő megjelölése: magyarul kevésbé értékelték azokat a szempontokat, amiket akár hasra ütve is be lehet tippelni és jobban azokat, ahol a tudás és a gyakorlat számít. Elvileg elképzelhető, hogy valaki megmondja, hogy egy adott bor melyik borászatból származik és tavalyról vagy 3 éves, de ez sokkal inkább lutri. Gondold el ezt mondjuk a libanoni bor esetében…
Nagyon büszkék vagyunk a 7. helyezésre, de azért bujkált bennünk a kisördög, hogy ez könnyen lehetett volna majdnem dobogós is. Egy hosszan palackérlelt rieslingnél végül Ausztriát írtunk be Németország helyett: ennyin csúszott el a 4. hely.
A borfelismerő-világbajnokságot idén Svédország nyerte. Összesen 24 induló közül a tavalyi győztes Kína a 9. helyre ért be, a házigazda Franciaország 11. lett. Magyarország csapata Aranyos Attilával, Molnár Leventével, Rabcsánszky Laurával és Didier Sanchezzel a 7. helyezést érte el: közülük ketten először vettek részt a versenyen. Szívből gratulálunk a hatalmas teljesítményhez!
