A muscat blanc magyarul sárgamuskotály. Ezt azért szögezzük le a legelején, mert a muskotályos szőlők közül itthon még mindig az ottonel muskotály ugrik be elsőre mindenkinek, ami a sárgánál sokkal butább szőlőfajta. Mind a kettő illatos, de az utóbbi bumfordi, és akkor is gejl lehet, ha szárazra készítik a bort belőle, a sárgamuskotály viszont egyre nagyobb karriert fut be, mint száraz, szomjoltó tokaji limonádé. A szó legszebb és legnyáribb értelmében.
Persze Hegyalján még mindig leginkább édes házasításokhoz használják vagy egyszer-egyszer önmagában, aszúként készítik el, de az utóbbi öt év egyik legnagyobb felfedezése az volt, hogy a sárga száraz borként nagyon jól sikerülhet. Soha nem fog labdába rúgni a furmint és a hárslevelű mellett, de senki nem is várja tőle: egyszerűen ebből lehet elkészíteni azt a tokaji nyakalósbort, amit hétköznap sem sajnálsz kinyitni, ami minden borsor előtt tökéletes bevezető és amit mindenki szeret.
Illatos: hát persze, mi más lenne?
Lehet finnyogni az illatos fajtákra: bevalljuk, hogy irsait vagy cserszegit mi is csak akkor iszunk önszántunkból, ha itt a világvége. De nem véletlenül ennyire népszerűek. A Majoros Muscat Blanc is könnyen adja magát: muskotályos (tényleg nincs rá jobb szó), bodzás, barackos illatú, harsány, de mégsem tolakodó. Nem annyira parfümös, hogy fuldokolni kezdj a pohár felett, de belengi a szobát.
Az íze pedig ugyanilyen kedves: ugyanezek az aromák köszönnek vissza a szádban, csak éppen van hozzájuk egy akkora savtartalom, hogy mindezek együtt ficánkolni kezdenek, te pedig újra és újra belekortyolsz. Ne ijedj meg: ezek a savak nem azok, amik kimarják a fogad és a gyomrod, hanem azok, amitől a bor nagyon friss és tényleg szomjoltó lesz – és itt jön a képbe, hogy tokaji. Muszáj egy kicsit szakmázni: a Majoros birtok területei Tarcal környékén, általában löszös talajon vannak, ez pedig azt jelenti, hogy az elképesztő hegyaljai ásványosságot kevésbé érezni rajtuk. Itt nem követ kell szopogatni, hanem bort. És nem is csak szopogatni kell, hanem kigombolkozva, hátradőlve, lelkiismeretfurdalás nélkül meginni.
