A Nyolcas és fia Kékfrankos 2014-es évjáratát eredetileg rossz sorba tettük be. Illetve mégsem.
Könnyű, gyümölcsbomba vörösborokat kerestünk az őszre, amikor már váltana az ember a rozéfröccsről és a fehérborokról valami komolyabbra, de még nem viszi rá a lélek, hogy a poháron keresztül hordót ölelgessen. Mint kiderült, az incifinci kis vörösök közé már nem fér be – bárhová máshová igen.
Milyennek kell lennie egy magyar kékfrankosnak (ősszel)?
Ezzel a kérdéssel lehet igazán egymásnak ugrasztani egy borértő asztaltársaságot. Próbáld ki viccből: működik!
Az egyik tábor azt mondja: olyannak, mint az osztrák friss blaufränkisch-ek, amik harsogóan gyümölcsösek, teltek, de feszesek és úgy twerkelnek, ahogy senki sem.
A másik tábor vörösbort akar inni kékfrankos néven: kellemes, hogy gyümölcsös, de legyen benne tartás, test, legalább némi hordó, alkohol és beltartalom. “Vörösbort iszunk vagy nem?! Ha sillert akarok, majd azt kérek!”
A két tábort elválasztó pengén táncol a 2014-es Nyolcas és fia Kékfrankos, de milyen szépen!
Jó, volt, hogy leizzadtunk a drukkolástól a mutatvány közben, de hozza, amit elvileg hozni kell, mégis keveseknek sikerül: a nagypapa és az unoka ízlésének is megfelelő kékfrankos, Egerből.
Hogy csinálja?
Úgy, hogy 2014-es. Ezt az évjáratot nagyon sokan elsiratták nagyon sok helyen, ám aki kivárásra játszik, az somolygott a bajsza alatt. A magyar borok nagy része tényleg elvérzett, ám van néhány kivételes terroir, ahol csak bírni kellett cérnával és a borok mostanra (3 év elteltével) szépek lettek.
A Nyolcas és fia Kékfrankos pont ilyen: hízelkedés nélküli vörösbor lett, közepes-nagy testtel, sok meglepő ízzel és lenyűgöző tartással. Mindezt úgy, hogy még a flitterek is jól állnak neki.
Az illata a meggyen kívül azonnal hordósan meleg. Nem árul zsákbamacskát: ilyen fűszerességet kékfrankosnak csak a hordó ad. Meggyből viszont van rengeteg: az a sötétpiros, gyengehéjú, ami az alkarodon csorog le, ahogy eszed.
Az íze viszont visszaparancsol a habzsolásból: a szádon még átszalad, de az utóízét megemlegeted. Az “évjáratnak megfelelő savak” kifejezetten szerethetők, mert egybecsengnek a fajtajelleggel – azaz nem baj, ha összehúzzák a szádat. Ha öblögetsz vele, akkor is csak a szád és a nyelved közepén érzed, de ott aztán elidőzik jó ideig: ha lenyelted, akkor jönnek az ásványos-sós jegyek. Ha akarom, szárítanak és komollyá tesznek (nagypapa), ha akarom, kacsintva pacsiznak a sós trükkel (unoka). Egy dologtól félünk: ezt a formát nagyon nehéz megtartani, úgyhogy most pukkantsd ki! 2 év múlva biztos, hogy üresebb és fásultabb lesz.