Kínai akrobata – Nyolcas és fia Kékfrankos, 2014, Eger

Nyolcas és fia Kékfrankos 2014, Eger

A Nyolcas és fia Kékfrankos 2014-es évjáratát eredetileg rossz sorba tettük be. Illetve mégsem.
Könnyű, gyümölcsbomba vörösborokat kerestünk az őszre, amikor már váltana az ember a rozéfröccsről és a fehérborokról valami komolyabbra, de még nem viszi rá a lélek, hogy a poháron keresztül hordót ölelgessen. Mint kiderült, az incifinci kis vörösök közé már nem fér be – bárhová máshová igen.

Milyennek kell lennie egy magyar kékfrankosnak (ősszel)? 

Ezzel a kérdéssel lehet igazán egymásnak ugrasztani egy borértő asztaltársaságot. Próbáld ki viccből: működik!
Az egyik tábor azt mondja: olyannak, mint az osztrák friss blaufränkisch-ek, amik harsogóan gyümölcsösek, teltek, de feszesek és úgy twerkelnek, ahogy senki sem.
A másik tábor vörösbort akar inni kékfrankos néven: kellemes, hogy gyümölcsös, de legyen benne tartás, test, legalább némi hordó, alkohol és beltartalom. “Vörösbort iszunk vagy nem?! Ha sillert akarok, majd azt kérek!”
A két tábort elválasztó pengén táncol a 2014-es Nyolcas és fia Kékfrankos, de milyen szépen!

Jó, volt, hogy leizzadtunk a drukkolástól a mutatvány közben, de hozza, amit elvileg hozni kell, mégis keveseknek sikerül: a nagypapa és az unoka ízlésének is megfelelő kékfrankos, Egerből.

Hogy csinálja? 

Úgy, hogy 2014-es. Ezt az évjáratot nagyon sokan elsiratták nagyon sok helyen, ám aki kivárásra játszik, az somolygott a bajsza alatt. A magyar borok nagy része tényleg elvérzett, ám van néhány kivételes terroir, ahol csak bírni kellett cérnával és a borok mostanra (3 év elteltével) szépek lettek.
A Nyolcas és fia Kékfrankos pont ilyen: hízelkedés nélküli vörösbor lett, közepes-nagy testtel, sok meglepő ízzel és lenyűgöző tartással. Mindezt úgy, hogy még a flitterek is jól állnak neki.

Az illata a meggyen kívül azonnal hordósan meleg. Nem árul zsákbamacskát: ilyen fűszerességet kékfrankosnak csak a hordó ad. Meggyből viszont van rengeteg: az a sötétpiros, gyengehéjú, ami az alkarodon csorog le, ahogy eszed.
Az íze viszont visszaparancsol a habzsolásból: a szádon még átszalad, de az utóízét megemlegeted. Az “évjáratnak megfelelő savak” kifejezetten szerethetők, mert egybecsengnek a fajtajelleggel – azaz nem baj, ha összehúzzák a szádat. Ha öblögetsz vele, akkor is csak a szád és a nyelved közepén érzed, de ott aztán elidőzik jó ideig: ha lenyelted, akkor jönnek az ásványos-sós jegyek. Ha akarom, szárítanak és komollyá tesznek (nagypapa), ha akarom, kacsintva pacsiznak a sós trükkel (unoka). Egy dologtól félünk: ezt a formát nagyon nehéz megtartani, úgyhogy most pukkantsd ki! 2 év múlva biztos, hogy üresebb és fásultabb lesz.

8.4
harmónia 7.3
komplexitás 8.6
egyediség 8.4
hosszúság 9.2
ízek&aromák 8.5
Szép, szép, de ...

Olyan, mint egy kínai akrobata: elképedve nézed, hogy miket hajlít és hova. Nap mint nap nem kéne, attól is tartasz, hogy hamar elhervad, de most, ebben az állapotában elkápráztat a feszességével. A kékfrankos átmeneti arca, amit legalább egyszer látni kell.

  • 12,5 alkohol
  • irigylendően feszes
  • ásványos kékfrankos
  • túl kicsi test
  • az utóíze hosszabb, mint az eleje
  • félünk a gyors hervadástól

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!