Van abban valami punk, ha egy borászat egy borzalmasan kinéző, nagy fülű, gazellákkal és patkányokkal táplálkozó, szörnyű ragadozót tesz borának a hascímkéjére. A Painted Wolf nevezetű dél-afrikai borral esett meg ez a csúfság: pinotage-ukra az afrikai hiénakutyát, a szubtrópusok rettentő rémét fotózták. Valahogy így:

Aztán hallgathattak a fogyasztói visszajelzésekre, mert néhány évjárattal később lecserélték a falkát egy stilizált rajzra. Most így festenek a színes farkasok:

Pinotage-zsal próbálkozni Dél-Afrikán kívül amúgy is vakmerő dolog. A kíváncsi borbolondok szerencséjére azért úgy kétévente itthon is beválaszt egy-egy kereskedő egy sort a kínálatába, hogy küszködjön vele néhány hónapig, aztán szépen feledésbe merüljön. Valami olyasmi a dél-afrikai borászatoknak ez a fajta, mint nekünk a kadarka: néhány évtizede, a tömegtermelős érában még a traktor is ezzel ment – és kb. olyan is volt, és most hiába próbálja jó néhány kitartó borász feltámasztani halottaiból és hiába kóstolható már jó néhány emlékezetes példány belőle, a régi rossz bélyeg még mindig ott a palackok homlokán.

A pinotage ennek ellenére Dél-Afrika ikonikus szőlőfajtája: ott nemesítették pinot noir és cinsault keresztezésével közel száz éve – és az ismert legenda szerint fennmaradása csak a véletlennek köszönhető: a nemesítő tanítványai valami csoda folytán bukkantak rá az utolsó néhány, rég elfeledett oltványra a prof elhagyatott kertjében. (Majd ezután egészen különös hullámvasútba kezdtek a fajtával, előbb hatalmas területeken telepítették, majd teljesen kiszorult, hogy most megálljon valahol középtájon.) De a szőlőfajta talán nemcsak amiatt nem vált igazán népszerűvé külföldön, mert nem bántak vele rendesen a szőlészek, hanem borának kissé bizarr karaktere miatt is. Bár a jobb pinotage-ok extrém módon gyümölcsösek tudnak lenni, szinte mindig van bennük valami vad karakter, amitől kóstolója azt sem tudja, hova harapjon… Bőrös, húsos, animális, sós fűszeres – a pinotage-leírások visszatérő jelzői ezek, és ezekért a tulajdonságokért azért nem minden bolfogyasztó lajong.

A Bortársaság több pinotage-zsal is megpróbálkozott most, mi az alsóbb kategóriást kóstoltuk és kellemesen csalódtunk. Illatából dőlnek az enyhén túlérett gyümölcsök: szottyadt málna, bebarnult eper… vagyis már az elején jön a pinotage kötelező dekadenciája. Mellette bőr, naspolya, licorice és finom fűszerek. Összetett, vagdalkozó illat, méltó a fajtához! Szájba véve viszont bor és kóstolója is egyből lehiggad: finom tanninok, kis kakaósság és temérdek piros gyümölcs, kis negrós fűszerességgel jelentkezik. Nagyon könnyen iható, roppant gyümölcsös meglepetésbor lesz ez a korty végére – csipesszel az orrunkon (egy nagyon durva vakteszten) biztosan pinot noirnak tippelnénk. Érdemes azoknak is megkóstolni egyszer, akik már adtak a pinotage-nak egy esélyt…

Painted Wolf
The Den Pinotage
Bortársaság, 3250 Ft