Az Agyaglik olaszrizling sok mindent helyretett bennünk. Először is adott volt, hogy imádjuk az olaszrizlinget. Másodszor: hogy nem nagyon értjük a hordósokat. Nem azt mondjuk, hogy nem szeretjük, csak általában értetlenkedve kóstoljuk őket: ha egy fajtának ilyen jellegzetes, de törékeny finomságai, illatai és zamatai vannak, akkor miért kell őket hordóval tompítani?
A sav miatt? Ha jó a bor, akkor biztos nem: a savai pont feszessé teszik. A szikár teste miatt? Ettől lesz egyénisége! A korty végén megjelenő kesernye miatt? Hát ez benne a lényeg!
Az eddig kóstolt hordós olaszokban – legyenek bármilyen szépek – sokszor éreztünk valami felesleges izmozást, ami látványosnak lehet, hogy látványos, de inkább rontja az összképet, mint javít rajta.
Erre jött a Pántlika Pincészet 2015-ös (tehát a közvélekedés szerint már lefutott) Agyaglik olaszrizling és elmagyarázta, hogy hogy is van ez.
Hát így:
Az Agyaglik illatában minden ott van, amitől az olaszrizling az, ami: illatos, virágos (ld. a sokszor kiröhögött “rezeda”) , de persze érzed, hogy nem egy harapós fröccsolasz lesz, hanem komolyabb darab. Ha rendes hőfokon (kb 6 °C) kóstolod, akkor mégsem a hordót, hanem a seprőfelkeverést érzed rajta: a kevésbé borászok kedvéért ez a pezsgőkben is érezhető, seprőből származó, kicsit toast-ra, vajas pirítósra hasonlító, kövérkés-izgalmas illat.
Az íze már árulkodóbb, de a borásznak sikerült megoldania azt, amit keveseknek: úgy hordós, hogy minden csilingelése megmarad. Persze a savait kicsit visszafogottabbak érezni, mint a friss-harapós stílusban elkészült olaszrizlingeknél, de mind megvannak. Megmarad a narancsos citrusosság, a virágillat (igen, a szádban) és a kesernye is a végén, amitől annyira izgalmas. A hordótól pedig teste is lesz: nem legényes, hanem férfias. Látott már ezt-azt, de azért még bőven nem aputest.
Felmelegedni ne engedd: ha sokat áll a pohárban, az (a 6 hónapnyi nagy, 5 hektós, vegyesen új és régi) zempléni hordók és a seprőkevergetés miatt az egyébként illedelmes, 12%-os alkohol többnek tűnik, legalább egy fokkal.