Zsák a foltját: lassan egyre több borvidék megtalálja azt a szőlőfajtát vagy bortípust, amit bátran villogtatni tud, a többiek pedig rongyosra beszélik a szájukat, mire elmesélik, hogy kik is ők. A csopakiak nagyot húztak az olaszrizlinggel – olyannyira, hogy egy ideje azon dolgoznak, hogy a Csopaki rizling önálló márkanév legyen, a kódexüket (az alapvetéseket, amiben a borászok megegyeztek, hogy ezek alapján készítik ilyen néven a bort) pedig a több borvidék nyálcsorgatva irigyli.
A Petrányi Pince 2014-es Szitahegy Olaszrizlingje a dedikált csopaki rizlingek közé tartozik. Az olaszrizling meghatározásakor szerencsére már azok is kezdenek leszokni a rezedázozásról, akik a tankönyvi szövegeket szó szerint szokták felböfögni: a fajta illatát ugyanis úgy szokták tanítani, hogy a rezedáéhoz hasonlít. Tegye fel a kezét, akinek megvan a rezeda illata! Na ugye.
Sokkal könnyebb mandulához hasonlítani az illatát, méghozzá ahhoz a frisshez, amit már éppen érett állapotában, de még tejesen lopsz le a fáról és töröd fel egy kővel. Meg egy csomó fehér réti virágéhoz, ami ott virul a mandulafa körül.
Az íze pedig meglepően telt: 2014 igen cudar év volt ahhoz, hogy újra és újra ünnepelni kezdjünk, ha egy olyan bor kerül elénk, ami nem az extrém savtartalmával nyitja és zárja a találkozót. Csopakon viszont más volt a helyzet: az ottani borászok forróbb nyarakon nem győzik a lomb mögé rejteni a szőlőt, hogy megőrizzék a savakat, ezért a két évvel ezelőtti évjárattal nekik sokkal kevesebb panaszkodnivalójuk volt.
A dűlő, ami a Balatont nézi
Bár a pince minden saját területe a Szitahegyen található, ezért gyakorlatilag majdnem minden borukat dűlőszelektáltnak hívhatnák, ha szeretnék, de nem teszik. Erre viszont külön ráírták a termőhelyet és értjük: ennél tüchtigebb szőlőt november közepén tényleg nem találni. A talaj – az ásványofílek kedvéért – fillit-pala: szintén olyan talajtípus, amire rákérdezünk, aztán a lebukottak őszinteségével legyintünk: ezt aztán ember nem kóstolja ki a pohárból. Pedig nem véletlenül kérdez rá a borsznob: ez az olaszrizling ugyanis annyira zamatos, gazdag, elegáns, nagyvonalú (stb.), hogy arra automatikusan magyarázatot keres az ember.
Pedig “csak” egy tökéletesen és alázattal elkészített olaszrizling. Annak minden társalgási képességével, 12%-os alkoholjával, könnyed eleganciájával, emlékezetes (ld. könnyen megjegyezhető) keserűmandulás izgalmával.
