Itt a piros, hol a piros – Bezerics Dani Piros shiraz, 2016

Bezerics Dani Szakállas piros

A Piros egy shirazból készült, siller típusú balatoni szakállas bor. Ezek közül a szakállas szorul külön magyarázatra: Bezerics Dani az édesapja nyomdokaiba lépve a Szexi után újabb borsorozatot készített. Ezek már csendesek és a brand szerint Szakállasok, mint ő maga. Hat darab van belőlük: a sor Piperkőc nevű cserszegivel kezdődik, a Sámson olaszrizlinggel rúgja be a motort (mivel mással, hiszen Balaton), majd jön (az általunk is megénekelt) Petike rozé, az Apja/Fia olszrizling-pátria küvé, a Piros és a 300 nevű merlot.

A pirosbor (más vidékeken siller) külön kategória. Ezt jókedvükben, maguknak szokták csinálni a borászok: még nem vörösbor, de már nem rozé: még bőven el lehet fröccsözni, de már bor, akkor is, ha a nagyapád elé teszed. Van illata, íze, tanninja, némi teste. Ha hordóban erjedt, akkor sok. Ha nem, hát nem. Általában ahogy esik, úgy puffan – a sillerdivat előtt úgy és azért készítették, hogy ha erjedéskor, már a szőlőhéjon áztatás nem volt elég “sűrű” a vörösbor mustja, akkor leengedtek belőle egy adagot – a must/murci kevesebb lett, a törköly (a szőlő húsa, héja, magja) ott maradt, hogy tovább eregesse a szín- és zamatanyagokat. Pont mint a rozénál, de ez már majdnem kierjedt, tehát nem must, hanem szinte bor korában történt.
Ma minden borász azt hirdeti, hogy minden bora, ami piacra kerül, az bizony az elejétől a végéig mind-mind tudatos : soha nem kármentés eredménye, hanem így akarta – lásd: én így szállok le a bicikliről.
Vannak azok a borok, amiknek ez jól áll,  de a Piros sajnos nem ez a bor.

Miért is?!

Mert ennél a Pirosnál sokkal többet tudunk a sillerekről és Bezerics Dani ízléséről.
Az illata a karcolós, meleg málnabokros – a shiraz fűszerességét csak itt érjük tetten. A bor típusa miatt (siller) nem áztak ki azok az izgalmak, amiket szeretünk és keresünk benne. Az megvan, hogy ennél többet tudna, de elfogy a türelem, mire (hűtéssel-fűtéssel-szódával-kajával) kiimádkoznánk belőle.
Az íze pedig ugyanilyen: rozé hőfokon (6-8 °C) még dugósnak is titulálhattuk volna, annyira nehezen adta magát, de mivel csavarzáras, ez nem lehet magyarázat. Az ízében jön egy nyersebb tannin, aztán vigasztal sok málna, de a kettő nem áll igazán össze – de csak azért, mert tudjuk, miből készült és a shiraz fajta bujaságát, izgalmát, riszáját nem találtuk meg benne.

Kötözködhetünk reggelig, de a a nagy duzzogás közepette azt vettük észre, hogy elfogyott a fél üveg: hopp, nemcsak kritizálni, de inni is svungosan lehet!
Mert érettség és sav van – tehát majdnem minden van: ha valami fájni fog, az csak  a fajtajelleg hiánya lehet. A shiraznak nagyon nem áll jól, ha idejekorán megfosztják a pompájától. Olyan, mintha önhibáján kívül küldenék csatába, hogy kaszabolja az utat a  a 300 merlot előtt.

7.9
harmónia 7.6
komplexitás 7.9
egyediség 7.7
hosszúság 8
ízek&aromák 8.3
Végülis...

Olyan, mint egy siller. Házisiller. Bezerics Danival (Balaton-koncepcióstul, pulled puntyostul) eddig túl jól passzolt az ízlésünk, a Piroson viszont ezért érezzük, hogy a sorozat majdnemvörösét a kisujjából rázta ki. Sillerből (bocs, Pirosból) ez még mindig érne, de hogy ezt pont a shirazzal csinálta,, azt a sznobizmusunk nehezen bocsájtja meg.

  • piros, nem vörös
  • önazonos siller
  • ahogy kutyázod, elfogy egy üveggel
  • shirazból ezt?!

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!