“Habzó hárs? Kettőt kérek!” – mondanánk, mert a szervezetünkre hallgatunk és nem az eszünkre. Azt hinnénk, hogy ilyen ítéletidőben – mert a 38 °C az, még ha nem is csattog-villámlik, hanem lassan csinál ki – jó ötlet inkább egy nagy, ásványos furmint – tény, hogy a sósság, az ásványosság, a beltartalom mind-mind segíthet pótolni mindazt, amit napközben kiizzadsz magadból. Ám sajnos mégsem az: a fantasztikus ásványosságra és beltartalmi értékekre nem tudsz odafigyelni, amikor az életedért küzdesz. Tök felesleges a hőguta határán nagy borokhoz menekülni – csak elpacsálod őket.
De természetesen van megoldás – már a fröccsön és a limonádén kívül: erre találták ki a gyöngyözőborokat!
A Préselő pincészet viszonylag új fiú a piacon: a tulajdonosai addig jártak Erdőbényére fesztiválozni, amíg vettek egy pincét. Néhány évig dugdosták a tételeket – addig, amíg nem érezték úgy, hogy most már ki mernek állni velük a nagyvilág elé. Persze főként furminttal dolgoznak, de van könnyedebb ötletük is – a beszédesen Habzó Hárs névre hallgató habzó hárslevelű. (No meg a blaszfémiának számító zempléni rozé.)
Mondd már, hogy milyen?
Az iskolapéldája annak, hogy miért áll jól Tokajnak inkább a pezsgő.
Az illata gyönyörű, friss, virágos-mézes – szóval olyan hársas. Még az a rafinéria is benne van, amit nagyon szeretünk a fajtában és a buborékoknak köszönhetően nagyon könnyen adja magát: nem kell tekergetni a pohárban, hogy kinyíljon, mert az orrodba robban.
Kóstolva viszont már rosszabb értelemben vág orrba: akkorák benne a buborékok és olyan sokan vannak, hogy elsőre mindent elmosnak, csak a szúrás marad. (Az oka viszonylag egyértelmű gyerekbetegség: ha valaki először-másodszor készít gyöngyözőt, akkor úgy megtolja, ahogy csak lehet – ha már buborék, feszegessük a határokat! A határ a 3 bar nyomás a palackban – ez választja el a habzó- és a gyöngyözőborokat, de a habzó egy egészen más jövedéki kategóriába esik és a szabályozás miatt nagyon drága készíteni. Nincs is Magyarországon habzóbor, csak gyöngyöző vagy pezsgő.)
Amikor végre csitulnak egy kicsit, marad egy kedves, (messze nem plöttyedt, hanem szép, harsogós) barackos íz, de a CO² sajnos minden mást letarol. Maga a bor vékonynak, erőtlennek látszik alatta, a másfajta, hegyaljai savakat úgy kell kiválogatni a szénsav alól: a citrusosság még kiinteget, de a termőhelynek esélye nincs. Jövőre, 0,5-0,8 barral kevesebb buborékkal imádni fogjuk.
A kép forrása: Préselő Borászat és Vendégház
