Sárospatak Tokaj-Hegyalja, de legalábbis a borvidék északi részének leghíresebb városa. Legalábbis hisszük mi, Tokaj-bubusok.
Erre fel a Sárospataki Borterasz Egyesület egyik alapító tagjának, a Tokaj Portius pincészet tulajdonosa olyan sztorival kezdett az évjárat-bemutatójukon, hogy összeszorult szívvel röhögtünk:
A minap láttam egy ingatlanhirdetést a környéken. Gyönyörű ház Sárospatak belvárosában, mesés fekvéssel, a turisztikai központtól nem messze. Az adatok után, idézem: a Tokaj-hegyaljai borvidék közelében (25 km.)
Hörcsik Richárd nem véletlenül kapott ettől mélyütést: Sárospatak a leghíresebb borvidékünk igencsak szerves része, úgy nagyjából 800-850 éve. Csak ezt a legutóbbi 30-ban valahogy elfelejtették az emberek. Persze erről Sárospatak is tehet, de nem annyit, mint amennyit büntetik érte.
Most viszont a helyi borászatok vettek egy nagy levegőt és kidüllesztették a mellüket: megalakították a Sárospataki Borterasz Egyesületet és az eddig csak önkormányzati megrendelésre elkészített, repi célokra szánt bor után piacra is léptek a közös Sárospatak borral.
A Mád, a Tállya, a Tarcal, az Olaszliszka (bennfentes poén: Nyékládháza*) után már senki nem lepődik meg, ha egy település pincéi közösen készítenek egy bort, amivel saját magukat szeretnék bemutatni – ebbe a sorba jól illene a Sárospatak. De úgy tűnik, egyelőre nem kapták el igazán a fonalat.
A borba minden alapító tag nagy lelkesedéssel a legszebb tételéből adott be: kinek mije volt az éppen. Így annyit lehet róla tudni, hogy a szívükön kívül 87% furmint, 13% hárslevelű, aminek a 20%-a másod- és harmadtöltésű, különféle hordókban érett 6 hónapig.
Ok, megígérem, hogy szeretni fogom, de mondd már, hogy milyen?
Egy elég magas savérzetű tokaji száraz bor, ami annyiféle egyszerre, hogy még az agyunkban sem áll össze, nemhogy a szánkban. Gyönyörű és izgalmas az illata: az ennyiféle furmint és az ennyiféle hárs ad egy körtés-virágos-nektáros-fűszeres összhangot, amiről ha ütnének, sem tudnánk többet mondani egy vakteszten, csak csalinkáznánk össze-vissza a hordókról és a termőhelyről hadoválva. Kristálytiszta, azaz szóba sem kerülhet az illata kapcsán fülledtség, fáradtság, bizonytalanság.
Az íze viszont már kevésbé egyértelmű: a frissességen és a gyümölcsösségen túl van a savai valahogy nem akarnak összeállni. Hol élesnek érezzük, hol csak soknak: itt lebuknak, hogy a 16-os tokaji évjárat a savakról fog szólni, azon belül is arról, hogy ki hogyan tudta őket a helyén kezelni. A Sárospatakban sokan, nagyon sokféleképpen, és ezt mind-mind külön érezni rajta. A borászoknak és a borszeretőknek is igazi tanulóbor: minden, de minden benne van, amit a nagykönyv és a termőhely előír. A következő években már nem akarnak majd mindent megmutatni, csak a legszebb részeket.
*Nyékládháza: Semmi köze Tokajhoz. Nyékládháza a Bükki borvidék része, és ilyen néven Borbély Roland a Gallay Pincészet színeiben készít elképesztően jó bort zenitből. Magunk között 2014 legpunkabb bornevének hirdettük ki.