Sört kóstolni nem sokkal könnyebb, mint bort, már ha komolyan veszi az ember. Ezt persze nem azokra az alkalmakra értjük, amikor 32 fok van árnyékban és két kézzel, szédelegve nyúlsz a párás korsó felé, hanem arra, amikor eléd kerül 3-nál több kisüzemi, különleges sör és szeretnél közöttük különbséget tenni, majd emlékezni is rájuk. A tudományos alapokról Német Antalt, a Monyo Brewing főzőmesterét kérdeztük ki.

Nos: a művelet ugyanúgy a sör pohárba töltésével és szagolgatásával kezdődik, mint a bornál. Az átlagnál érdemes melegebben kóstolni, mondjuk úgy 12-14 C-on, hogy az aromái könnyebben kibontakozhassanak – a torokfagyasztás csak a hibás italoknak tesz jót.

Aztán megnézzük a színét: az árnyalatok és az átlátszóság itt is sokat elárul arról, hogy mi érkezik majd a szánkba. Világos, sötét, víztiszta, szűretlen, átlátszatlan – a lehetőségek végtelenek és talán nagyobb skálán is mozognak, mint a boroknál, pedig a hivatalos borszín-skála se kutya.

Ami viszont jelentős különbség, az a hab. Ok, a pezsgőknél és a gyöngyözőboroknál is vizsgáljuk a “perlázst”, azaz hogy milyen tartósak és mennyire aprók, finomak benne a buborékok, a söröknél viszont annál jobb, minél hosszabban megmarad. Tehát a sörhab jó, pláne, ha tömör – hiába sokan nem szeretik, sőt, kifejezetten hab nélkül kérik a sörüket a csapostól. Persze az is sokat számít, hogy hogyan “múlik el”: ha egyenletlen, szappanos, szivacsos, az már nem túl jó jel.

Nem is kérdés: le kell nyelni! 

Belekortyoláskor jönnek viszont a bonyolultabb dolgok: az elsődleges és másodlagos ízek, a csak ilyenkor jelentkező illatjegyek mellett legalább ilyen fontos, hogy milyen az utóíze, mennyire kesernyés – a komló minőségét és mennyiségét ugyanis csak ebből lehet megállapítani. Éppen ezért nincs mese: a sört muszáj lenyelni kóstoláskor is. Ez persze nem tűnik akkora tragédiának, de ha valaki már vett részt olyan borkóstolón, ahol 15-nél több bort kellett megvizsgálnia, az tudja, hogy ennek a fele sem tréfa. Igenis komoly meló ennyi különböző ízjegyre és illatra odafigyelni és megjegyezni – az alkoholtartalom pedig, mint tudjuk, nem tesz jót a rövidtávú memóriának.
Ezt szép hivatalos neve ennek kortyérzet, és csak ebből lehet megállapítani, hogy a komlóval hozzáadott keserűanyagok hogyan viselkednek az adott sörben, de a szénsavtartalomról is csak ekkor tudunk messzemenőbb megállapításokat tenni. (Túl azon, hogy böfi vagy nem böfi.)

Szóval a kezdők inkább csak 5-6 tételnek ugorjanak neki egyszerre, és akkor se teli pohárral. Kocsival pedig senkinek eszébe ne jusson sörkóstolóra menni!