Nem jó kedvünkben vettük ezt a malbecet, ez igaz. Szar hétfő este volt és betértünk a Bortársaság legújabb üzletébe, a Szent István téren, hogy valami nagyot dobjunk (magunkba) a nap hátralévő részében. A Bt. itteni üzletében eleve a fogyasztásba belebutult konzumidiótának nézik az embert, ideális vásárlónak, akinek önállóságát, tudatosságát már jó régen kiszivattyúzták a fejéből egy vacuvinnel – így aztán régiók neve helyett ilyen feliratok várják az embert, hogy “Ma estére”, “Felső polcról”, “Valami komoly”…

És mi van, ha ma estére szeretnék valami komolyat?

Na, az a dilemma.

Pechünkre egy újdonságra esett a választásunk: a Terrazas új, 2014-es malbecjére, 5950 Ft-ért.

A hatezerkörnyéke már az az ártartomány (Magyarországon), melyben felüti fejét a fogyasztói öntudat, na meg a komoly elvárások – mi sem vagyunk ezzel másképp -, szóval az a minimum egy ilyen bortól (pláne ha Latin-Amerikából érkezett), hogy felhívja magára a figyelmet, majd sokszínűségével elszórakoztasson, vagyis hogy kifényezze nekünk a búvalb…tt magyar eget.

Ez van, inkább várjuk ezt egy malbectől, mint mondjuk tőle:

Szegény Terrazas Malbec ebben (az égfényezésben) most csődöt mondott. Jó, elismerjük, ebben most mi is hibásak vagyunk, túl sokat kértünk tőle. (Behúztuk a csődbe, hogy gesztiskedjünk is egy kicsit). Pedig az illata még szépen elvégezte a figyelemfelkeltés feladatát: egy kicsi vanília mellett adta a feketeszedres, aszalt szilvás malbecműsort – vagyis jöttek szépen a fajta jellegzetességei. Kóstolva az első korty még ízlett is: ledózerolt az enyhén dzsemes erdei gyümölcs aromákkal meg a nagy, vattásan puha testével – és ez jó a hétfő esti bamba kóstolónak. A baj az, hogy másodszorra és harmadszorra is csak ezt csinálja: pakolja ezt a lekváros, sütis, epres haknit és még biztosra is megy: megtámogatja a simára csiszolt, puffancs tanninjaival.

Sacher-tortás nyammogás

Egy nagy, világhírű argentin borászattól, mely szeret azzal hencegni, hogy Mendozán belül is a legeslegjobb területen, Luján de Cuyóban vannak a szőlői, bizonyosak 1000 méter feletti magasságban, még ha az alapmalbecját is issza az ember, többet remél. Rendesebb, furfangosabb savjátékot, nagyobb tartást, komplexebb szerkezetet. Legyen sok gyümölcs és adja magát könnyen persze, ez nem egy francia, megfejtős darab, de közben épüljön a korty, mert ha a közepétől csak a mindent uraló puncsos, vaníliás, Sacher-tortás nyammogás marad, abból a legfáradtabb kóstoló is hamar kiábrándul.

Sajnos a harmadik pohárhoz érve rájövünk: a produkció, amire jó drága jegyet vettünk, csak egy színes, rutinosan összerakott szappanopera hétfő esti epizódja. Ami (mármint a csalódás) csak részben a mi hibánk.