A Varsányi Sauvignon Blanc Grand Selection 2016, Verpelét, Eger sehogy nem fér ki a címsorba, pedig megérdemelné, hogy a teljes nevén emlegessük. És nem csak azért, mert a hirtelen jött novemberbe visszahozza a nyarat.
A sauvignon blanc-ban a legtöbben azt szeretik, hogy könnyen adja magát: illatos, zamatos, azonnal felismerhető és olyan citrusos-füves íze van, hogy ha nem vigyázol, limonádénak nézed.  Ezért is hódította meg a világot az új-zélandi stílusa: tudod, mit kérsz, tudod, mit fogsz kapni és – hiába is finnyognak a borsznobok – mindig mindent legyőz. Ha odalép, akkor oda van lépve.

Éppen emiatt fordulnak el tőle azok, akik egy-egy szezonban túltolják egy kicsit a sauvignon blanc-t: az újvilági stílustól meg lehet csömörleni, a többi viszont általában olyan izé… “nem olyan”. Nem hozza azt a kirobbanó frissességet, azokat a kristálytiszta zamatokat, tompább, fáradtabb, zöldesebb, citrompótlósabb –  mikor éppen mi vele a baj.

Nem így a szép nevű Varsányi Sauvignon Blanc Grand Selection 2016! 

Nem cikizésből írjuk le ennyiszer a nevét, hanem mert az évjárattal együtt majdnem tökéletes pentameter! Tényleg, próbáld eldudorászni (évjárattal együtt) a “Tóth Gyula bádogos és / vízvezeték-szerelő” dallamára! (Boldog dallamtapadást mindenkinek, bocsánat.)
De egyrészt nem gondoljuk, hogy direkt van, másrészt nem (csak) ezért szoktunk szeretni egy bort, szóval vissza a komolykodáshoz.

Az illata mindent hoz, amit hoznia kell (ld. fajtajelleges): azonnal kirobban a pohárból, rengeteg gyümölcs: szőlő, citrusok – lime, puhára érett citrom, mandarin van benne és egy csomó olyan zöldfűszer, ami nem bokron, hanem a réteken, a lábad alatt nő (citromfű, zsálya, kakukkfű). Ha tavasz lenne, biztosan hársfavirághoz és bodzához hasonlítanánk, mert azok az ízek is bőven vannak benne, de a lényeg ugyanaz: izgalmas és gazdag, tartalmas.

Az íze pedig velejéig sauvignon blanc: jó magas, nem bonyolult, de szép savakkal, rengeteg mandarinnal, az emlegetett fűszerekkel és virágokkal – és ami a lényeg: testtel, kerekséggel és hosszúsággal. Amikor kortyolod, érzed, hogy élsz. A savaitól  cuppogni nem kell, de nyelni bőven, az ízét a szád minden egyes szegletében érzed, azaz nem szalad le, hanem boldoggá tesz. Ha pedig lenyelted, még megdöbbentően sokáig veled marad. Olyan sokáig, hogy megint idétlenkedni kezdtünk vele: számoltuk a másodperceket. 12-ig jutottunk, úgy, hogy a számok közé bemondtunk magunkban, hogy Mississippi, mint a búvárok, és csak akkor kezdett megváltozni, lecsengeni – de messze nem elmúlni – az utóíze.

Már látjuk, hogy a következő palackot november 1-én nyitjuk ki.