A szezon első hétvégéjén elesett a Velencei-tó

“Mit csináltok vasárnap? – Körbebiciklizzük a Velencei-tavat!”
Tök jól hangzik, ugye? Az idő szép, a bicikliút tényleg körbeér, a lángososok és a fagyizók már nyitva vannak – mi lehet jobb program ennél? Hát az, ha odaférnél a kerékpárútra.

Megérdemelten népszerű a Velencei-tó körüli kerékpárút: 30 km, viszonylag sima terepen, gyönyörű helyeken és egy-két része valóban épített kerékpárút, nem csak az úttestre vagy a járdára van felfestve.  Akár családoknak vagy kocabiciklizőknek is kényelmesen teljesíthető, ráadásul a sikere miatt az infrastruktúra is kiépült köré: bőven találni útközben kölcsönzőt, boltot és büfét.
De ahogy az lenni szokott, a túlságosan népszerűvé váló helyeket ellepi a tömeg és elveszik a varázsuk.

Ezen a hétvégén – ahogy tavaly nyáron is sokszor – több ezren gondolták jó ötletnek, hogy biciklivel túráznak egyet a szabadban. Családostul, csapatostul érkeztek – pláne, hogy egy nagy fesztivál is várta a vendégeket Agárdon, fürdeni pedig még sajnos nem lehet. Ennek viszont az lett az eredménye, hogy akik sportolásra használják a biciklijüket, azok végigfékezik és -puffogják vagy -veszekszik a tókört.

A túrázók ugyanis a 1,5 méter széles úton egymás mellett, sokszor a szembe sávban tekerve csalinkáznak, vagy éppen a kerékpárúton letáborozva beszélgetnek – hiszen mégiscsak kényelmesebb ott letámasztani a bringát, mint a göröngyös füvön. A bicikliút nyomvonalán  rengeteg a megálló és a büfé, egy szakasza például a Corsón, azaz a szabadstrandon vezet át – aki pedig épp sörrel és lángossal egyensúlyozik, az nem fog körülnézni. Aki  a szabadabb részeken menni szeretne, annak nemcsak a kóbor kisgyerekekre kell odafigyelnie, hanem az anyatigrisekre is, akik ahelyett, hogy a csemetének elmagyaráznák, hogy maradjon a jobb oldalon és előre nézzen, habzó szájjal kelnek ki magukból, ha valaki egy nagy fékezés után ezt megteszi helyettük.
Ez viszont nemcsak a csemetékre, hanem a gyorsan tekerőkre is életveszélyes: ha valakinek 30-40-es tempóról kell fékeznie egy komolyat, annak könnyen néhány kitört fogába kerülhet a mutatvány.

“Aki sportolni akar, az menjen inkább a rendes úton – ott sem tilos a bringázás!”

Valóban, papírforma szerint semmi nem tiltja, hogy valaki a közúton bringázzon – kivéve, ahol ezt külön tábla jelzi. Ám amióta megépült a kerékpárút, az autósok közül egyre többen gondolják úgy, hogy ennek meglétére azzal kell figyelmeztetni a biciklizőket, hogy rájuk rántják a kormányt és dudálás közben mutogatnak a külön sávra. (Aminek a közepén éppen két család és egy haveri kör piknikezik.) Mondjuk kocsiból nézve tényleg úgy fest, hogy hétvégén a 7-es úton és környékén hemzsegő bringások jó része gondolja úgy, hogy a nekik kitett elsőbbségadás-tábla csak halk ajánlás, ilyen kereszteződésben ököllel ütni a motorháztetőt viszont sokat segít abban, hogy minden autóst is leneveljen a Föld kőolajkészletének tékozlásáról.

Egy volt bicikliversenyző ismerősünk szomorú (de sajnos magán-)posztban búcsúzott el 30 év után a Velencei-tó-körtől. Azt javasolja, hogy az életveszély miatt tegyenek ki rá  15 km-es sebességkorlátozó táblát, a bringázást pedig tegyék vizsgakötelessé. De az általános önzésen és figyelmetlenségen az  szerintünk sajnos nem segít.

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!