Nem hittük, hogy paleontológusnak lenni ekkora szívás

dínóásatás a Bakonyban, Iharkúton

A dínóásatás az egyik legjobb program 10 év alatti gyerekeknek. Azt viszont nem gondoltuk, hogy felnőtteknek is.

A Bakony szívében 2000-ben fedezték fel Magyarország első dinoszaurusz- (és egyéb őslény-)lelőhelyét. A felfedezője, Ősi Attila akkor még egyetemista volt, ma már évről évre ő vezeti a terület feltárását, ami minden nyáron háromhetes tábort jelent. Az iharkúti lelőhely azóta rengeteg, őslénykutató-körökben szenzációs leletet adott – a leletek nagyon vicces, magyar vonatkozású latin nevéről nem is beszélve.

Iharkúton minden évben szerveznek néhány nyílt napot, amikor előzetes jelentkezés után,  szigorú vezetéssel meg lehet látogatni a dínóásatást. Az év közbeni rongálástól nem tartanak, mert amikor elhagyják a területet, a nyitott, de még fel nem tárt részre hordanak néhány méter követ – aki ezen áthatol, az úgyis profi leletvadász.

Amikor hetekkel korábban bejelentkeztünk az egyik vezetésre, úgy gondoltuk, hogy mindenki kicsit enervált lesz, mint Ross a Jóbarátokból, mutatnak néhány csontocskát, a gyerekek elájulnak tőle, aztán eszünk valahol egy jót a közelben. Majdnem így is lett, csak senki nem volt enervált, rengeteg csontocskát mutattak és a hőség miatt eszünkbe se jutott enni. Közben viszont rájöttünk, hogy a paleontológusok majdnem olyan tökösek, mint az idegenlégiósok.

Milyen a hely?

Pusztító. Egy volt bauxitbánya gödréről van ugyanis szó, amelynek a környezete a világ egyik leggyönyörűbb helye, ám maga az óriási luk egy kőkatlan, ami a nyári ásatások idején napközben kibírhatatlanul forróvá válik. Egy-egy évben kb. 60 négyzetméternyi területet tudnak feltárni, ami azt jelenti, hogy a következő 100 évre van még elegendő dolguk – a lelőhely ugyanis nagyjából 6000 m²-es lehet.

Ősi Attila, a dínóásatás vezetője magyaráz a helyszínen

Ősi Attila, a dínóásatás vezetője magyaráz a helyszínen

Mi az egyik utolsó esti bejárásra neveztünk be az idei Dínó Expo-n (ugyanis így hívják a rendezvényt), de még így is a hőguta kerülgetett minket. A kutatók viszont reggeltől estig szorosan egymás mellett ülnek a tűz napon és kapirgálnak: az eljárás ugyanis nagyon hasonlít erre. Tényleg kis kalapácsokkal és ecsetekkel bontják a talajt, személyenként max. másfél négyzetméteren. Árnyék nincs és nem is lehet: a lelőhelyek pontos bemérésre használt GPS ugyanis centiméter pontossággal dolgozik, cserébe még egy sima napernyő is megzavarja a jelet. Jó esetben marad egy krumpliháló, de általában az sem. A hangulatot jól jellemzi, hogy Botfalvai Gábor, a kutatócsoport egyik tagja a napszúrást firtató kérdésünkre vigyorogva azt válaszolta:

A lányok azt mondják, hogy barnulni jönnek ide és panaszkodnak, ha feltesszük.

Miért menj mégis? 

Azon túl, hogy a Bakony közepe lélegzetelállítóan szép hely, a DinoExpo hangulata miatt azonnal újra kezdenéd az életed és hanyatt-homlok mennél régésznek. Mindenki okos, kedves, mosolygós és süt róluk, hogy szerelmesek a munkájukba. A kutatást vezető Ősi Attila pedig elképesztően jó előadó: a katlan közepén egy órán át tátott szájjal hallgatta 50 ember az alkonyatban 35 C° felett, miközben ő felváltva mesélt, mutogatta a friss leleteket vagy a kutatócsoport egyenpólóján látható idővonalas térképen a halandóknak is könnyen felfogható infókat. Szóval egy óra alatt megtérsz és belátod, hogy a magyar dinoszaurusz-kutatás tényleg világszenzáció.