Így kezdődik majd a tatai pezsgőgyár újkori története a könyvekben: “Séra Mihály, ha megöregszik, erdőben akart lakni.” Persze kell mellé egy pince is, jó nagy, de az erdőt találta meg először – mit tesz Isten, nem egy jó nagy pince felett?
Innen már sorjáznak a falvédő-szövegek: Vigyázz, mit kívánsz!, ill. Akit szeret az Úr, csak azt bünteti… – Séra Mihály megtalálta és megvette az egykori Esterházy-pezsgőgyár egyik töredékét Tatán, hogy aztán évek hosszú folyamán az egész gyönyörű rom a családja birtokába kerüljön.
A tatai Esterházy Uradalmi Pezsgőgyár története lenyűgöző – ennél szebb már csak az épület maga. Akik ismerik, azok közül sokan annak drukkolnak, hogy maradjon meg ebben az állapotában – ahogy megmutatja az összes szépségét, a ráncait, a titkos járatokhoz vezető repedéseit, a regényes múltját és még regényesebb jelenét, mert ebben a fázisában a tatai pezsgőgyár olyan, mint egy öreg elefánt testközelből: engedélyt kérsz tőle, hogy megsimogathasd. Akkora és olyan sok minden történt már vele, hogy ha 80 éves vagy, akkor is kicsinek érzed magad mellette, de annyi időt töltenél vele, amennyit csak lehet.
Mi a pincétől a padlásig bejártuk: két óra alatt, rohamtempóban.
Az egész sztoriban az a legpikánsabb, hogy az épület állapota miatt csak félig nyilvános: szerveznek nyitott programokat, működik rendezvényhelyszínként is, de mégis: úgy benőtte a természet, hogy kétszer simán elmentünk a betonozott őzcsapásra hasonlító behajtó mellett.
Hogyhogy megmaradt?
Úgy, hogy Séra Mihály borász és a családja beleszeretett. A mellette lévő erdőbe. Aztán a rengeteg, de tényleg, áttekinthetetlenül sok helyrajzi számon lévő épületbe, aminek meg tudták venni egy apró részét. Innentől viszont nem volt megállás: a bálterem egy részét birtokló, fagyasztott tengeri halak újracsomagolásával foglalkozó üzem és az épület más részét birtokba vevő házfoglalók kiköltöztetése közben szépen lassan megvásárolták az egész pezsgőgyárat. A feleségek ugyan válással fenyegetőztek, de a fivérek kitartottak – a család egyben maradt, az épület pedig újra eggyé lett.
Még sok évbe telik, hogy újra abban a pompájában ragyogjon, ami megilleti, de ha a jelenlegi tulajdonosain múlik, akkor nem is olyan sokba: Séra Mihály már főállásban az épülettel foglalkozik. És persze nem hagyja szárazon: az egykori neszmélyi Esterházy-pezsgők születési helyén már érik a következő generáció, amit a neszmélyi Currus pincével készítenek együttműködésben. Mi már láttuk a palackokat – sajnos nagyon kicsinek tűnik a degorzsálásra váró rakás, de a lényeg: hamarosan újra lesz pezsgő Tatán!
Ha minden igaz, nem is egy: a tulajdonos élettel telve képzeli el az épület jövőjét minden szempontból – nemcsak rendezvényhelyszínként (kóstolók, családi minifesztiválok, építész-konferencia és esküvő már most is volt), hanem befogadó-pinceként is: a saját pezsgőre áhítozó neszmélyi borászok hozzák az alapbort, ők pedig adják a technológiát, hogy abból pezsgő születhessen.
A tatai pezsgőgyár annyira magával ragadó, hogy nem is bírjuk abbahagyni: a múltjából és a jelenéből sorozat lesz a Flavor-ön!
