Miért indul valaki mennyiségi chilievő-versenyen?

Chiliből is van már magyar evőverseny

Az evőverseny általában elég gusztustalan műfaj és nincs sok köze a gasztronómiához, vagy legalábbis nagyon-nagyon távolról. A múlt pénteki chilievő-verseny is elkerülte volna a figyelmünket, de egy ismerős révén mégis értesültünk róla és a szabályokat és a paprikákat megismerve bennünk akadt a szó: mi visz rá embereket, hogy minél több chilit egyenek meg egyszerre, ha közben láthatóan nagyon fáj nekik?
Felhívtuk hát a győztest, Simon Dánielt, hogy a legautentikusabb forrásból kapjuk meg a választ.

A szabályok 

A versenyre Dickó László, a Chili Hungária Manufaktúra tulajdonosa szállította a félelmetes paprikákat. A szabályok szerint az első körben 5 perc alatt kellett minél több Habanerot megenni, majd egy perc szünet után lehetett csak a tejespohár után nyúlni. Simon Dániel hét és félig jutott, magostul-mindenestül.
A második kör volt a gonoszabb: itt egy percenként kellett egyre erősebb paprikákat megenni, szintén ivás nélkül. Az első az első körben is szereplő Habanero volt (kb. 400.000 Scoville), a második a Ghost Chili ( 1.000.000 Scoville), a harmadik a Trinidad Moruga Scorpion (2.000.000 Scoville), a kegyelemdöfést pedig a Carolina Reaperrel (2.200.000 Scoville) kapták meg a versenyzők.
Aki nem jártas a Scoville-skála számaiban, annak annyit mondunk: az a mértékegység, amivel a paprikák kapszaicin-tartalmát osztályozzák. Az USA-ban a rendfenntartók által használt könnygáz értéke 2.000.000-5.300.000 Scoville.

“Tavaly karácsonyra kaptam a főnökömtől egy Carolina Reaper-ből készült szószt, mivel az én szám volt a legnagyobb, hogy szeretem az erőset. Igaz, akkor még nem érdekeltek az extremitások. Elkezdtem vele kísérletezni, hogy meddig bírom: szép fokozatosan eljutottam addig, hogy kiskanállal tudtam enni” – meséli Simon Dániel.

Persze fáj, az elején nagyon, de eztán beindul a szervezet fájdalomcsillapító mechanizmusa, azaz endorfint termel. Ez pedig függőséget okoz. A kapszaicin az idegekre hat és a szervezet égési sérülésként érzékeli

–  adta meg a választ a mazochistának tűnő versenyre a magyar bajnok. De hogy miért nem vesztette még el az ízlelőképességét, arra is megvan a magyarázat:

A tested illetve az agyad előbb-utóbb megtanulja, hogy ez nem égés: nekem például már nem sebesedik ki a szájpadlásom. De nyáron volt egy verseny, ahol 1.000.000 Scoville-es szószban úszó csirkeszárnyakat ettünk kézzel: a bőröm nem volt hozzászokva, úgyhogy két napig égett a kezem utána.

Hogy a chili mennyire nem játék, azt jól mutatja, hogy ha ilyen erős kapszaicin kerül a szembe, az átmeneti vakságot okoz. És arról is szólnak hírek, hogy a külföldi evőverseny után halt már bele ember a chilievésbe.

Dániel itt még nem tart, és már kutya baja, bár a pénteki verseny után reggel 6-ig volt ébren: “Az evéskor csak csíp, de utána kezd el fájni a torkod és a gyomrod, de annyira, hogy próbálsz nem mozogni, mert az ront a helyzeten. Aztán már csak a másnap reggelen – khm – kell túllenni és utána minden rendben.” 

A magyarázat tehát az endorfin-függőség: van, aki ezt  ejtőernyővel, és van, aki chilivel tartja szinten.

A versenyről az NLC forgatott videót:

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!