Az evőverseny általában elég gusztustalan műfaj és nincs sok köze a gasztronómiához, vagy legalábbis nagyon-nagyon távolról. A múlt pénteki chilievő-verseny is elkerülte volna a figyelmünket, de egy ismerős révén mégis értesültünk róla és a szabályokat és a paprikákat megismerve bennünk akadt a szó: mi visz rá embereket, hogy minél több chilit egyenek meg egyszerre, ha közben láthatóan nagyon fáj nekik?
Felhívtuk hát a győztest, Simon Dánielt, hogy a legautentikusabb forrásból kapjuk meg a választ.
A szabályok
A versenyre Dickó László, a Chili Hungária Manufaktúra tulajdonosa szállította a félelmetes paprikákat. A szabályok szerint az első körben 5 perc alatt kellett minél több Habanerot megenni, majd egy perc szünet után lehetett csak a tejespohár után nyúlni. Simon Dániel hét és félig jutott, magostul-mindenestül.
A második kör volt a gonoszabb: itt egy percenként kellett egyre erősebb paprikákat megenni, szintén ivás nélkül. Az első az első körben is szereplő Habanero volt (kb. 400.000 Scoville), a második a Ghost Chili ( 1.000.000 Scoville), a harmadik a Trinidad Moruga Scorpion (2.000.000 Scoville), a kegyelemdöfést pedig a Carolina Reaperrel (2.200.000 Scoville) kapták meg a versenyzők.
Aki nem jártas a Scoville-skála számaiban, annak annyit mondunk: az a mértékegység, amivel a paprikák kapszaicin-tartalmát osztályozzák. Az USA-ban a rendfenntartók által használt könnygáz értéke 2.000.000-5.300.000 Scoville.
“Tavaly karácsonyra kaptam a főnökömtől egy Carolina Reaper-ből készült szószt, mivel az én szám volt a legnagyobb, hogy szeretem az erőset. Igaz, akkor még nem érdekeltek az extremitások. Elkezdtem vele kísérletezni, hogy meddig bírom: szép fokozatosan eljutottam addig, hogy kiskanállal tudtam enni” – meséli Simon Dániel.
Persze fáj, az elején nagyon, de eztán beindul a szervezet fájdalomcsillapító mechanizmusa, azaz endorfint termel. Ez pedig függőséget okoz. A kapszaicin az idegekre hat és a szervezet égési sérülésként érzékeli
– adta meg a választ a mazochistának tűnő versenyre a magyar bajnok. De hogy miért nem vesztette még el az ízlelőképességét, arra is megvan a magyarázat:
A tested illetve az agyad előbb-utóbb megtanulja, hogy ez nem égés: nekem például már nem sebesedik ki a szájpadlásom. De nyáron volt egy verseny, ahol 1.000.000 Scoville-es szószban úszó csirkeszárnyakat ettünk kézzel: a bőröm nem volt hozzászokva, úgyhogy két napig égett a kezem utána.
Hogy a chili mennyire nem játék, azt jól mutatja, hogy ha ilyen erős kapszaicin kerül a szembe, az átmeneti vakságot okoz. És arról is szólnak hírek, hogy a külföldi evőverseny után halt már bele ember a chilievésbe.
Dániel itt még nem tart, és már kutya baja, bár a pénteki verseny után reggel 6-ig volt ébren: “Az evéskor csak csíp, de utána kezd el fájni a torkod és a gyomrod, de annyira, hogy próbálsz nem mozogni, mert az ront a helyzeten. Aztán már csak a másnap reggelen – khm – kell túllenni és utána minden rendben.”
A magyarázat tehát az endorfin-függőség: van, aki ezt ejtőernyővel, és van, aki chilivel tartja szinten.
A versenyről az NLC forgatott videót: