Ugyan minek a Millenárisra iránytű? Majd meglátod! Az olyan nagy fesztiválokra, mint a Gourmet vagy a Borjour Magnum, külön stratégiával kell készülni – hogy aztán a 2. órában feladjuk a gondosan felépített tervet és boldogan hagyjuk sodortatni magunkat az eseményekkel. De stratégia akkor is kell.
A Millenárison idén inkább a kereskedők és vendéglátóhelyek települnek ki: kevés lesz az olyan önálló, saját stand, ahol csak egy-egy pincészet kínálja a borait. A nagyok kínálatát úgysem lehet végigkóstolni – nekünk bevált, hogy kiszúrunk egy lelkes és kevésbé leterhelt pultost, akinek elmeséljük, hogy mit kóstoltunk eddig és mire lennénk kíváncsiak. Ő pedig szerencsés esetben hipp-hopp összeállít egy kóstolósort a hűtőkből.
Ez biztosan a csütörtökön kezdődő Gourmet Fesztiválon is így lesz, de vannak olyan pultok, amiket biztosan útba fogunk ejteni:
– 2HA: a Szent-György-hegyi pince már rég nem két hektárról dolgozik, de az egyetlen magyar sangiovesét, a Tabunellót annyiszor kell újrakóstolni, ahányszor csak szembe jön. Játszhat még: olaszrizling és shiraz.
– Borguru: gyakorlatilag ők verték át itthon a minőségi poharak használatának fontosságát és zavarba ejtő tájékozottsággal és ízléssel válogatnak a francia champagne-ok és borok közül. Alapos kiképzésre lehet számítani.
– Etyeki Kúria: annyit mondunk: etyeki pinot. És chardonnay. És Mérész zöldvelteni. Nem feltétlenül ebben a sorrendben.
– Gilvesy: olyan rajnai rizling-sorozat a Szent-György-hegyről, hogy ahányszor kóstoljuk, annyiszor akarunk odaköltözni.
– Grand Tokaj: a nagy állami “borgyár” pultjához mindenki egy kis fenntartással közelít, hogy aztán egyre nagyobb szemekkel pislogva kóstolja végig az Áts Károly készítette sort. Ha ilyenek a borok, és ennyi van belőlük, hogyhogy alig lehet velük találkozni a polcokon?
– Holdvölgy: aki nem ismerné őket: ilyen Tokaj, amikor tényleg nagy pályán játszik. A boraikat világszerte Michelin-csillagos éttermek degusztációs menüihez poharazzák és még akkor is nagyot gurítanak, ha játszós bort akarnak csinálni.
– Káli Kövek: Szabó “Bajszos” Gyula a legelső Rezeda rizlinggel vett meg minket. Azóta nemcsak fajta-, de faluválogatásokat is készít. Milyen jó név már egy bornak az, hogy Zánka?
– Pannonhalmi Apátság: a borvidék úttörő borászatát annyira megviselte a rettenetes 2014-es évjárat, hogy egy időben vadászni kellett a boraikra, olyan kevés volt belőlük. Most itt a majdnem teljes 16-os évjárat!
– Szent Tamás: a pince, ami nemcsak hírben, de méretben is naggyá tette Mádot. A dűlőválogatás-sorozat végigkóstolása után le lehet szigorlatozni terroir-ból.
Ez persze szigorúan szubjektív válogatás és nem ígérjük, hogy teljesíteni fogjuk a távot, de rajta leszünk!
A kép forrása: Sziget Sajtóiroda, fotós: Major Kata.