Tényleg! Friss! ZÖLD! Határon innenről!
Ilyenkor, február közepén már Budapest leginkább elkényeztetettebb részén is úgy viselkedünk, mint az őzikék: akár a szottyosra fagyott fűcsomót is kikapirgálnánk a hó alól, hogy valami klorofilhoz jussunk – csak itt a kutyakaka alól kéne, ami azért kevésbé hangulatos. A sarki közértben meg van ugyan ananász Costa Ricából, de túlságosan megnövelné az ökológiai lábnyomunkat, ami rosszat tesz a karmának, pofátlanul drága, ráadásul éretlen.
A pannon spenót nyilván fóliasátorban termett, és az örömtől nem kérdeztük, hogy hogyan, de ilyet ilyenkor, a jeges ár közepén nem is teszünk. Pláne, hogy sokszorosan kipróbált helyről szereztük be a cuccot: a Városmajori Templom előtti piacot ugyanis az Élő Tisza Egyesület üzemelteti, akikben valami oknál fogva vakon bízunk. (Például azért, mert nem bullshitelnek a bioról, hanem egyszerűen csak annyi és olyan vegyszert használnak a termelőik, amiket muszáj, hogy ne menjenek tönkre. De kiszámolták, hogy permetezni drágább, mint odafigyelni, úgyhogy tényleg csak akkor használják, ha jön a bibliai sáskahad.)
Még egy zárójel: még novemberben voltunk tanúi annak a jelenetnek, amikor egy meglett korú, elegáns budai úrihölgy válogatott a gyümölcsöspultnál ugyanezen a piacon. Fintorogva turkálta a három fajta csemegeszőlőt, arról faggatva az eladót, hogy akkor ez most bio vagy nem és meg tudja-e mutatni a permetezési naplót. Ő pedig egy röpke csuklás után szinte rezzenéstelen arccal válaszolt igennel – miközben a hölgy cigarettájáról leesett hamut próbálta lefújni a rekeszekről. Nem vonunk le távolabbi konklúziót, de MINDIG MOSD MEG!
A lényeg a spenót!
Hogy végre van. Íze is van! Ok, ez még nem teljesen az igazi, de a fagyasztottnál már sokkal finomabb – pláne, hogy salátában elég hervasztóan mutatna a fagyasztásból felengedett, taknyos verzió. Ez már friss, zöld és ropog! Meg kell mosni, mert homokos! (Disclaimer: ez volt az a momentum, ami megcsinálta a napunkat – és ne merjétek az mondani, hogy nekünk a kevés is elég.)
Szóval elő a savanyú almával, kecskesajttal és az olivaolajjal: újra itt az idegesítően hangosan-harsogósan elfogyasztott számítógép előtti ebédek ideje!
