Imádjuk a Velencei-tavat: nem olyan felkapott, mint a Balaton, de a víz tiszta, a környéke gyönyörű és egy órával közelebb van. Ám aki jókat enne vagy inna a környékén, annak még erősen fel kell kötnie a gatyáját, amíg megtalálja azokat a helyeket, ahonnan tényleg boldogan fog távozni. Egy-két ilyen viszont már létezik: ebből is a kedvencünk a Bálint Borárium Pázmánd tetején. Bálint György és a családja 4 éve nyitotta meg a Boráriumot – akkor még mi is a fejünket fogtuk, hogy – néhány elhivatott baráton kívül ide a kutya sem fog felcaplatni. Hiába újították fel gyönyörűen az egykori jezsuita pincét, hiába kötelezték el magukat a környékbeli és bio alapanyagok használata mellett, hiába akad belénk a szusz a kilátástól, annyira kiesik a vonulási útvonalból, hogy csak vegetálni fog.

Hála az égnek csak károgtunk: a Bálint Borárium, ha nem is rohamtempóban, de megtalálta a saját közönségét és a ház előtti placcon rendezett minifesztiválokkal és vásárokkal már egész napokra vonzza oda a jól lenni vágyókat.

Amiért ott ragadsz

Az a hangulat és a kaja. Az étlap rövid és a vegák vagy fogyókúrázók egy kicsit zavarba jönnek a láttán, de ételek kemencében készülnek. Ennek megfelelően a hétköznapi tempóhoz képest többet kell rájuk várni, de ez a hangulat miatt egyáltalán nem zavaró: itt automatikusan belassul az ember. A gyerekeket kicsapja a játszótérre, elkezdi böngészni a borlapot és azt veszi észre, hogy beszélgetés közben csak bambul ki a hatalmas ablakokon. Amikor pedig megérkezik a marhapofa vagy a csülök, akkor elnémul az ízektől. Nem a fine dining-jellegű cizelláltságra vagy a mostanában divatos adagokra kell készülni: a Borárium ételei inkább azt a hangulatot hozzák, amikor valaki egy hétvégi bulin szerelemből főz a barátainak.

A borlap tele van meglepetéssel: még az Etyek-Budát jól ismerőknek is lesz rajta egy-két fekete ló, hiszen eddig is a Velencei-tó körüli borászatokkal dolgoztak, lásd: Szentesi József, Nagy Gábor és Társa, Variszkusz, Csóbor, Lics, L. Simon, mostantól viszont minden nagy borrégióból igyekeztek olyan pincét találni, ami egyrészt a 7 hektáros méret alatt van, másrészt izgalmasak és lehetőleg biok a borai. Így került be a Wassmann, az Orsolya pince, a 2HA, a Somló kincse, továbbá Losonczi Bálint, a felvidéki Hengerics Péter és Takács Lajos még somlón készült borai.  Aki pedig a társaságból a rövidebbet húzta és vezet, azt házi mentás levendulaszörppel vigasztalják, ami a telekhez tartozó levendulamezőről készül. (Szégyen és gyalázat, ebből többet szoktunk elvitelre venni, mint a borokból.)

Ja, és ráadásul a címük is ez: Pázmánd, Szerelemvölgyi út 1026/1 Hrsz.