– Mit adott nekünk az ősz?
– Csipkebogyót!
– Na jó. De a csipkebogyón kívül még mit adott nekünk az ősz?
– A kökényt!
– Azt tényleg. De a csipkebogyón és a kökényen kívül még mit adott nekünk az ősz?
– Téli fülőkét!
(…)
– Demagóg!
Bármennyire is szeretnénk szívből gyűlölni az őszt, amiért legyőzte a nyarat, van néhány túlságosan is szimpatikus vonása. Például a csipkebogyó.
- Gyönyörű. Akkor is, ha virágzik, akkor is, ha terem.
- Finom.
- Meg kell érte küzdeni.
- Ha legyőzted, onnantól csak jót tesz.
A csipkebogyó nem véletlenül szerepel ezer és egy mesében: szép, finom, ráadásul csodatévő növény, miszerint elmulasztja a náthát. Nem vicc: ha ki akarod húzni novemberig anélkül, hogy a családod és a barátaid otthagynának, mert elegük van a szenvedő, b hangokkal előadott önsajnáltató monológjaidból, akkor mentsd el az olvasólistádba, hogyan kell a csipkebogyót fogyaszthatóvá tenni.
Mondjuk is, hogyan ejtsd el és dolgozd fel a csipót!
A vadrózsa – aka csipkebogyó – szép. De szúr, mint a vesztés. És most jön az igazi gonoszsága: nemcsak kívül, de belül is. Vannak olyan, a természet lágy ölén is megtalálható fajtái, amiken sokkal kevesebb tüske van – ezek cserébe sokkal könnyebben rohadnak. Szóval, ha jóféle csipkebogyót akarsz szedni, végy egy pár munkavédelmi kesztyűt! Ellenkező esetben végre lesz beszédtémád a manikűrössel, viszont 2 napig csípni fog a szappan kézmosás közben.
Amikor még a kastélyok alagsorában voltak bevethető konyhalányok (vagy az újabb korokban cselédsorba taszítható nagymamák), akkor a csipkebogyót még átpasszírozták a megfelelő célszerszámon. Ma viszont nincs az a pénz, amiért ezt házon belül megtennénk: marad a berhelős DIY.
- Szedj 3-4 marék csipkebogyót! (Többet ne, csak megromlik, a bokron viszont elvan hónapokig, így vissza lehet rá járni, hogy leszedegesd a szemrehányó rigók elől)
- Ha poros vagy madárlakta részen szedted, mosd meg.
- Fogj egy húsklopfolót, vagy ha inkább az van a háztartásban, egy koktélhoz való törőfát, és roppantsd meg a bogyókat. Vigyázz, ugrik!
- Szórd egy teáskanna aljára és öntsd fel maximum langyos vízzel.
- Áztasd a hűtőben néhány órát.
- Voilá, kész a csipkelé, ami nem (vagy alig) tartalmaz csipkebogyószőrt, viszont annál több C-vitamin van benne! Kétszer-háromszor fel lehet önteni, mint a jó teákat, de tényleg hidegen kell tartani, különben felforr (azaz megerjed).
Nem is hinnéd, hogy magában is mennyire édes tud lenni, a hasznosuló vitamintartalma pedig röhögve előzi a patikai szereket. Arról nem is szólva, hogy te ejtetted el – majdnem, mint a mamutot!