Ilyen hidegben még ezt is ér – forró borcsoki Bezerics Dani-módra

A boros koktéloknak mindig van egy gyanús stichje – úgy érezzük, hogy azért jöttek létre, mert önmagában a bor nem lenne fogyasztható. Ez az utcai árusoknál mért forralt borokra, nyáron pedig az előre csomagolt La Fiesta-minőségű sangriákra igaz a leginkább. Ám az elvek azért vannak, hogy feladjuk őket: ha Bezerics Dani áll neki pancsolni, arra kíváncsiak vagyunk. Most pedig forró borcsokival állt elő, hogy a zegernyés Balatonra csábítsa a vendégeket.

Ez a forró csoki persze nem az a forró csoki, amit mindannyian ismerünk és akkor rendeljük, ha inzulinsokkot akarunk kapni: cukor például egyáltalán nincs benne. A Balatoni Körös Kardos Gábor álmodta meg és a PalettásTélikertes Bezerics Dani dolgozta ki, állításuk szerint pedig kb. 1 dl-t lehet belőle meginni, de egészen más élményszintet lehet vele megcélozni, mint a hagyományos forró csokikkal.

borcsoki3A recept

nem titkos, de nem is utánozható túl könnyen: 0,5 kg különleges minőségű madagaszkári csokoládéhoz kell egy palack Bezerics Shiraz. Dani szerint azért pont az, mert a shiraz a gyümölcsösségen túl eleve hordozza azokat a fűszeres jegyeket, amelyekre a fűszerekkel (fahéjjal, szegfűszeggel, cayenne-i borssal, sóval) ráerősítenek. Tejet és tejszínt is használnak hozzá és itt van a lényeg: a bor, a csoki és a tej ill. tejszín tökéletes emulzióját nagyon nehéz eltalálni. De megéri:

Nagyon kerek, komplex, élénkítő hatású ital, ami a kakaó összes jó tulajdonságát megtartja. Nemcsak élénkítő hatású, de euforizál is!

Dani szavait lefordítva jobban pörget, mint egy jó kávé és sokkal nagyobb élményt nyújt!

A forró borcsokit a Balatoni Kör téli szezonnyitó rendezvényén mutatták be először Balatonlellén, ahol mellesleg az első 2016-os BalatonBor-jelölteket is meg lehetett kóstolni. Ha valaki lemaradt a premierről, a borcsokit egész télen bepótolhatja a keszthelyi Télikertben, odáig viszont el kell menni érte. A budapesti karácsonyi vásárok ételeiről és italairól szivárgó hírek alapján viszont úgyis minden jóérzésű gourmet éppen menekül minél messzebbre, szóval Keszthely nem is tűnik olyan távolinak!

 

 

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!