Hipsztéria a hétvégére: most igyatok hóból teát!

A behavazott hétvége kiválóan alkalmas arra, hogy a lustábbak csak az ablakon és a Facebookon nézegessék a szakadó havat és alaposan bekuckózzanak. Most pedig ebből állítólag nem lesz hiány: Budapest közepén már órák óta szakad. Szépnek szép, hát akkor együk is meg! 

Lassan négy éve, hogy a gasztrosznobizmus egyik szinonimája a hóból készült tea bulvárújságok is felkapták a fejüket Uj Péter kísérletére, aki nekiállt hóból teát főzni, hiszen a tea minősége az avatottak szerint nemcsak a füvön, hanem legalább ekkora mértékben a víz minőségén is múlik. A hóból kiolvasztott víz pedig sokkal lágyabb, mint a csapvíz.

A sárgát persze ne

A teaszakértők persze erre biztos a fejüket fogják, hiszen az sem mindegy, hol gyűjtjük azt a havat. A táplálkozási szakértők meg pláne, hiszen a városokban és a falvakban a kutyapisin kívül a szmog a legnagyobb baj: bizony, elképesztő szmogot okoz a fa-, szén, pláne a lignittüzelés, amivel az ország nagy része ilyenkor üzemel. Ez pedig mind-mind belekerül a hóba is – ezt meginni pedig nemcsak egészségtelen, hanem elég gusztustalan is.

Ha viszont van a környezetben olyan ember, aki nem az orrára húzza a pokrócot, hanem boldogan rongyol ki hógolyózni, szánkózni, síelni, bárakármit csinálni (vagy kisgyerekkel rendelkezik, és akkor ezeket fogja csinálni egész hétvégén, ha akarja, ha nem), azt kérd meg arra, hogy hozzon valami érintetlen helyről egy lavórnyit. A hóból ugyanis meglepően sok kell.

Onnantól már csak ki kell olvasztani, ami persze igen nagy pacsával fog járni, majd kiválasztani hozzá a megfelelő teát – amibe most ehelyütt nem mennénk bele, mert az külön tudományág.Olyannyira, hogy a teasommeliereknek külön iskolája és intézete van, nem is egy.
Persze az igazán menő az a verzió, ha a nyáron-ősszel saját kezűleg gyűjtött és szárított gyógynövényekből csinálod: mi például több bortársaságos zacskónyi kakukkfüvet kerülgetünk a kamrában.

Onnantól már csak fotózni kell és töltögetni fel a Facebookra és az instára, mások összefagyott orrú képei mellé, aztán behúzni a függyönyt, hogy a latyakot már ne is lásd!