Az International Chocolate Awards arra hivatott, hogy évről évre kiválogassa a világ legjobb csokoládéit. Ha egy édesszájú ezt meghallja, arra gondol, hogy ez az igazi álommeló – és persze bizonyos szempontból az is, mi viszont keményen megküzdöttünk vele.
A csokoládé világa ugyanolyan szerteágazó, mint a boré, a söré, a kávéé, a teáé és még egymillió élelmiszeré, ám a magas minőségű csokik kóstolása egyelőre mégsem akkora divat, mint a kollégáké. Kakaóbabot ugyanis kevesebb helyen termesztenek, a fermentációjától és elkészítésétől pedig sokkal inkább függ az, hogy a végtermék milyen lesz: szóval szakértő legyen a talpán, aki megmondja, hogy melyik milyen fajta és honnan származik. De természetesen vannak ilyenek: négyükkel például együtt kóstoltunk a hétvégén, az International Chocolate Awards kelet-európai fordulójában.
Hogyan kell?
Amikor nem zsűrizni akarod, csak alaposan kiélvezni, akkor még nem olyan bonyolult a helyzet: Áth-Horváth Zsóka csokoládészakértő ebben a videóban már elmesélte. Ha viszont az a feladat, hogy értékeld, már egészen más a felállás: először is “be kell kalibrálni” az ízlelőképességedet. (Tényleg így mondják.) Ez három csoki kóstolását jelenti, amikor bejelölöd a felsoroltakból azokat az ízjegyeket, amiket érzel benne. Ez a három természetesen versenyen kívül szerepel és az értékelését meg is beszéljük – úgy, mint a belövőbornál egy vakteszten. Ezt a procedúrát még háromszor játszottuk el a nap folyamán ugyanazokkal a csokoládékkal: ha az értékelésed jelentősen eltér a korábbiaktól, kiesel egy körre, azaz pihenned kell.
Utána következik maga az értékelés: kategóriák szerint négyesével-hatosával érkeznek a csokoládé- (vagy éppen bonbon-, vagy drazsé-)darabok sorszámozva, egyenkapszliban. Ezeket egy online rendszeren keresztül 5 szempont szerint kell értékelni az alapanyag-használattól a receptúrán át a kivitelezésig. A kategóriák és a választható válaszok adottak: világszerte több, mint száz zsűritag használja a rendszert a különböző fordulókban, így az objektivitás érdekében ezektől eltérni vagy kisesszét írni nem lehet.
Mi benne a nehéz?
Iszonyú fárasztó. A csokoládét elvileg ki lehetne köpni, de erre minket nem vitt rá a lélek: a borkóstolásnál természetes, hogy kiköpjük a mintákat, hogy az alkohol a lehető legkevésbé szívódjon fel. Már sörkóstolásnál is szenvedünk, hogy ott az utóíz miatt muszáj lenyelni egy legalább egy kortyot, de az, hogy szilárd dolgokat köpködjünk nyílt színen, egyszerűen nem megy.
Így viszont minden egyes csokiból meg kell enni legalább egy kockányit: igen, ez a szombati napon 48 (plusz a 3×3 kalibráló-csoki, azaz valójában 57) darab csokit jelent. Ennyi zsíron és cukron kell átlátni az ízek értékeléséhez.
Hogy mégis hogyan lehet? Természetesen rengeteg vízzel közben, de tanultunk egy olyan trükköt, ami 15 év kóstolásai közben soha nem jött még szembe, de szinte tökéletesen működik: ez pedig az üres puliszka! A só és minden nélkül, vízben főtt kukoricadarából 2-3 kanál annyira semlegesíti az ízlelőbimbóidat, mintha akkor keltél volna fel. Zseniális, tényleg.
Az International Chocolate Awards kelet-európai fordulójának ünnepélyes eredményhirdetése kedden lesz a Gerbeaud-ban: akkor kiderül, kik és milyen kategóriában kapnak érmet és ezzel meghívást a a World Final-re.
A kép forrása: Pixabay
