Ilyen állat nincs is: magyar kiwano dinnye!

kiwano

A kiwanóról még azt sem lehet pontosan eldönteni, hogy uborka vagy dinnye. Hogy zöldség-e vagy gyümölcs. De elképesztő egy szerzet!

Bizarr gyümölcsöket lehet itt-ott találni Budapesten, ezzel a nemi identitászavarral küzdő rücskös sárkánytojásba is a Városmajori termelői piacon futottunk bele. Ezt a piacot már többször emlegettük és legyintsen is bárki a nagybanin beszerzett fonnyadt répákkal nepperkedő néniket emlegetve, mi most feltétel nélkül elhisszük, hogy ezek a kiwanók tényleg Szentesen termettek… 🙂

Citrom ízű banán 

A kiwano (angolul horn cucumber, latinul Cucumis metuliferus) a Kalahári-sivatagból származik, ott a mai napig vadon nő. Futónövény, mint az uborkafélék általában és a gyümölcse egész évben terem. Az íze a legbizarrabb benne: ha keresztben vágod el, nem hosszában, a belseje úgy néz ki, mintha a gránátalmát keresztezték volna az uborkával. A magjait zselés burok veszi körül – állagra kb. olyan, mint az Aloe Vera-italokban úszkáló, családon belül csak takonynak becézett gyümölcshús-darabok. Az íze pedig éretten elsőre citrusos, majd beüt a banán-aroma: de nemcsak íze, hanem még az érzete is, amit hagy maga után és amit jobb híján a poros tanninhoz tudunk hasonlítani. Vagy csak simán a banán fojtósságához, ami talán több embernek megvan. Megosztó dolog: nekünk például ízlik, de szokni kell, az biztos.

Kiwano belülről. Forrás: Pixabay

Kiwano belülről. Forrás: Pixabay

Ha már nagyon puha, akkor ne vedd meg és ne kóstold: mi nem vártuk meg ezt az állapotot, de állítólag ilyenkor belül már erjedt és botrányosan savanyú. Szobahőmérsékleten 4-5 napig tartható el: minél érettebb, annál inkább zöldben kezd játszani a narancssárga alapokon, tehát ha nem vagy elég bátor, hogy megkóstold, szobadísznek sem rossz.
Félbevágva, kiskanállal kell belőle kiszabadítani a zselés magokat és magában, gyümölcssalátába, fagyi vagy desszertek mellé lehet enni – bár koktél-alapanyagnak is izgalmas lehet!

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!