Ezekkel hergel minket a tavasz

Most, hogy nem csak az olyan, egzotikus tájakon, mint a Mecsek, hanem Budapest I. kerületében is van a kertekben hóvirág, egyre komolyabban veszítjük el a türelmünket a természettel szemben. Legalábbis az ehető részével.

Ahogy azt megénekeltük, fóliasátras spenót már van, de mi az igazi, vadon termő dolgokra vagyunk kiéhezve. Ezek között van, amit évente csak egyszer eszünk, van, amit viszont addig, amíg csak lehet.

Íme a lista a legjobban várt első zöldekről:

Medvehagyma


Na ez az, amit évente csak egyszer eszünk, akkor is szigorú koreográfia szerint. Amikor még nyuszifül méretű, elmegyünk a lelőhelyre, viszünk egy vastag pokrócot, jó kenyeret és nagyon jó vajat, aztán leheverünk a medvehagymamező közepére legelni.
Haza már csak mutatóba és a rajongó rokonoknak viszünk belőle, a medvehagyma ugyanis amilyen egészséges, olyan penetráns. Az íze a fokhagymáéra hasonlít, csak egy picit kesernyésebb és sokkal tovább tart. Aki életében legalább egyszer olvasott már gasztroblogot, az süt belőle medvehagymás pogácsát, aztán készít belőle pesztót – a fagyasztást ugyanis nehezen tűri, ízetlen és ázott-taknyos állagú lesz tőle. Az utóbbi években nemhogy divatos, hanem inkább elcsépelt lett és tényleg mindenhol – szerintünk lassan még a kínai cipőboltokban is – árulják.
De a tavaszt akkor is csak akkortól számítjuk, amikortól kilegeltük magunkat belőle.

Turbolya


Ez is fűszernövény, de már egy fokkal barátságosabb. Jellegzetesen világoszöld, cakkos levelű, mondjuk a metélőpetrezselyemhez hasonlító növény, fura, friss, ánizsos ízzel. Messze nem olyan agresszív ízű, mint a medvehagyma, bár az ánizstól sokan visszahőkölnek, amikor először kóstolják. Ezt egészen nyárig boldogan szedjük kétmarokra és szórjuk bele mindenbe: a legjobban a homokos talajú akácosokat kedveli, de ha úgy állnak a csillagok, akkor akár a belvárosi kutyafuttatókban is megterem.
Természetesen egészen késő őszig lehet belőle szedni, de a legtöbb fűszernövényhez hasonlóan tavasszal van szezonja, utána rohamosan veszíteni kezd az ízéből. Szedni tehát lehet, bajunk nem lesz tőle, csak úgy fogjuk érezni, mint a drogos, akinek egyre emelnie kell az adagján, miközben a dealert szidja, hogy gyenge a cucc. Ezért tanácsolják a fűszernövények esetében is, hogy virágzásig érdemes őket fogyasztani.

Kucsmagomba


A legnagyobb sztár! A legelső kalapos gomba, ami kidugja a fejét az avarból és az egyik legfinomabb gomba, ami Magyarországon megterem: méltó ellenfele a vargányának és a (védett) császárgombának. (Ok, a szarvasgomba külön műfaj.) Az első adag egy-két héten belül várható: ez a cseh kucsmagomba lesz, aztán szépen sorban jön az ízletes és a pusztai kucsma is. Mi már rágjuk a küszöböt, a Triffla pedig már meg is változtatta a borítóképet, hogy hergelje a rajongókat.

A kucsmák után pedig következik majd a gévagomba, de az ma még beláthatatlan messzeségben, április végén-májusban terem majd.

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!