Hogy teszik a banánt a mentába?

A menta ugyanabba a kategóriába esik, mint a bazsalikom: az is vesz véletlenül egy cseréppel, aki csak tejért és kenyérért ment le a boltba és esze ágában sincs paradicsommal bíbelődni a balkonon. Mi például híres impulzusvásárlók vagyunk: a szokásos tavaszkezdő kertészbolt-látogatáson olyan mentákba futottunk bele, amit nem lehetett otthagyni.

A “normális” fajtákon kívül a már ismert eper- és csokimentán túl belelegeltünk a banán- és ananászízű változatokba és kettőt ugrottunk hátra: a mentáknak az ismert ízen túl tényleg ijesztően gyümölcsös stichje volt. A banánosnak például annyira, hogy még a menta savasságát is elnyomta és a banánhoz hasonlóan tompa, tanninos ízt éreztünk benne. (Elnézést a boros hasonlatért, de mindenki abból főz, amije van.)

Nosza, gyorsan fel is hívtuk a termelőt, az Iván Virág egyik tulajdonosát, hogy ezt hogy csinálták.

Ezekben a mentákban sok nemesítés nincs: a világ minden tájáról gyűjtöttek össze olyan mentafajtákat, amelyek maguktól hozzák ezeket a jegyeket. Inkább ahhoz kell a kreativitás, hogy egy-egy növényt megkóstolva valaki felismerje bennük ezeket az illatokat és ízeket.

Magyarul nincs itt semmi boszorkányság: szelekcióról van szó, nem pedig Frankensteinről a cserépben. Iván Dániel azt mesélte, hogy a mentából náluk létezik csoki, banán, narancs, eper és ananász-ízű, illetve alma, mandarin és grapefruit-illatú változat.  Gondold végig: olyan limonádét lehet ezekből készíteni, mint a Bagoly Berti-féle Mindenízű Drazsé!  De ami ennél is izgalmasabb: a családi kertészet egyre inkább a gasztronómiára specializálódik és a környékbeli éttermekbe szállít fűszereket és ehető virágokat. Köztük olyanokat is, amiről még mi sem nagyon hallottunk.

Ilyenek az ehető muskátlik: ez nem az a muskátli, ami a gangon vagy minősített esetekben egy letámasztott szekéren virít, hanem az ehető fajta, aminek szintén rengeteg illatverziója van. Létezik náluk alma-, fenyő-, rózsa és ami a legdurvább: kólaillatú muskátli! Ezeket jövőre kezdik el nagyobb mennyiségben teríteni, de szentül megígérjük: mi még ezen a nyáron felhajtjuk és megkóstoljuk a bizarr cserepest!

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!