Olyan desszertbe botlottunk bele a Balatoni Gasztrotérkép minapi bemutatóján, hogy azonnal odalettünk tőle: a köveskáli Kővirág Étel-Ital-Ágy összeszedett néhány nagyobb követ, kifőzték-kisütötték őket, hogy fertőtlenítsék, majd elképesztően szép desszerteket tettek rájuk. A látványtól hirtelen nem is tudtuk, hogy fotózni, kóstolni, gratulálni vagy irigykedni kezdjünk először, amiért ez nem nekünk jutott eszünkbe.
A csúcsgasztronómiában a “Meghökkentő Dolgokra Tálalunk”-irányzat nem új dolog, gondoljunk csak a Bocuse d’Or-versenytálak fészkeire, mohaágyaira vagy szobraira vagy a Michelin-csillagos menük felszolgálásának showelemeire. A chicagoi Alinea például ezt évek óta csúcsra járatja: a desszerteket egyenesen az asztalterítőre tálalják. Mondjuk az sajnos pont nem látszik egyik videón sem, hogy ezeket hogyan fogyasztják el a kisestélyibe öltözött vendégek…
Ahogy az lenni szokott, az ötletelés nem maradt meg a legnagyobbak játékának, hanem elkezdett leszivárogni az elérhetőbb éttermekbe is.
A Kővirág most éppen egy, pontosabban két friss kecskesajtos-feketeribizli-krémes csodát tett a kifőzött káli kövekre: az egyik változatra brick tészta, fehérrépacsipsz és olivahomok, a másikra szénporral színezett tápióka került. Oké, egyik összetevő sem olyan, amit vacsorára elő szoktunk rántani a hűtőből, de pont azért járunk ilyen helyekre, hogy leessen az állunk. Az alapanyagok legnagyobb része helyben termett vagy készült: a kecskesajt például éppen előző éjjel, tehát még majdnem mekegett.
A desszertek ízéhez persze szintén kell némi nyitottság, hiszen a pudingporból készült krémeshez szokott fogyasztók valószínűleg nehezebben fogadják el a könnyebb és sokkal gazdagabb ízélményeket, de a kóstolón nem volt hiba: ennyi boldog, követ nyaldosó embert régen láttunk egyszerre.
Ásványosság, ásványosság everywhere
Az ötlet pedig nemcsak azért zseniális, mert szép, hanem mert – ha nagyon bele akarjuk élni magunkat a terroirba – a desszert ízeihez is hozzátesz. Nem véletlen, hogy a büszke tokaj-hegyaljai, badacsonyi, somlói, stb. borászok minden kóstolón a tőkék alól szedett köveket mutogatják a gyanútlan vendégeknek, hiszen ezek adják a speciális, termőhelyre jellemző sajátosságot.
Az “ásványos” jelzőt pedig éppen úgy szoktuk elmagyarázni, hogy ahhoz hasonló sós ízt kell elképzelni, amikor kiskorunkban a vendégségekben titokban megnyaltuk a polcra kitett ásványgyűjteményt. A Kővirágban viszont van olyan vagányak, hogy ezt nem csak titokban és nemcsak gyerekkorukban csinálták, hanem még másokat is rávesznek. Szívből gratulálunk!