A sulyom gyönyörű. Finom (legalábbis csoki formájában). Aki találkozik vele, az mégis átkozza, ugyanis ellep mindent, és komoly sebeket okoz. Viszont sokszor mentett már életet: hol háborúban, hol éhínség idején. A Tisza-tó védett növényét Szabó István hozza vissza éppen a köztudatba: a gesztenye-ízű terméséből bonbonokat készít Egy csepp Tisza-tó néven.
A sulyom vízi növény: a nagyon lassú folyású, de még mozgó vizeket szereti. A levelei fraktál-formában nőnek (lásd: pagoda-karfiol), a termése legalább olyan szép, mint a Gömböc, (de vele ellentétben iszonyú nagyot szúr és a hegye még bele is törik a sebbe), de tényleg hektárokat képes ellepni a horgászok, a vízisportolók és a pancsolók bosszantására – irtani pedig nem lehet, mert védett.
Mi mást tehetnénk vele? Együk meg!
Ne ijedj meg, nem ekkora: sulyom szobor
Mije ehető?
Elvileg a magja: 3000 évvel ezelőtt kezdték el fogyasztani a nagyon kétségbeesettek. Szerintük még zölden kell begyűjteni – figyelem: megfelelő engedélyek birtokában, hiszen ma már védett! -, aztán valahogy megpucolni, majd a magot lisztté őrölni. Ezt a gesztenyére emlékeztető, édeskés ízű lisztet inkább rántásokhoz használták, mintsem péksüteményekhez: ha tíz-tizenkét éhes pulyát kell etetni, úgy, hogy nincs gabonánk, egy csalán- vagy lapulevél-levest elképesztően fel tud dobni a sulyomliszt-rántás.
A II. világháború utáni élelmiszer-bőség elmosta a sulyom népszerűségét, de a nagymamák valamiért tartották a hagyományt, az 1980-as években pedig az egyik helyi szálló, a Hableány éttermének főszakácsa vette a fejébe, hogy használja: helyi kuriózumként, halételek mártását készítette belőle. Aztán jött a környezetvédelem, a sulyom védett lett, emiatt pedig olyan macerás lett a gyűjtése, hogy a főszakács pedig feladta.
Más viszont nem. Mivel gyakorlatilag az egész termés alkalmas a fogyasztásra, Szabó István, aki a szakács-szakmából nyergelt át a sulyom kedvéért a bonbonkészítésre, ma a termés minden részét használja.
Hogy készül belőle csoki?
Először is kell az a kattanás hozzá, hogy mindenből, de tényleg mindenből lekvárt vagy szörpöt főzz – ez Szabó Istvánnak megvolt. Mivel a Tisza-tónál él, ezért előbb-utóbb adta magát a sulyom: addig kísérletezett vele, amíg sikerült kiküszöbölnie a tejszínnel vagy zselatinnal készült töltelékeket és meglett a ganázs (ganache) – ehhez már csak mintegy 70 csokoládét próbált hozzá, hogy melyikkel lesz a bonbon a legfinomabb. Meglett, 70% kakaótartalmú és spanyol – a hadititkok miatt maradjunk ennyiben.
A csokinak jelenleg táblás csoki és a megszokott bonbon-változata van – a sulyom termésének boszorkányos formáját egyelőre nincs, aki kisüzemi élelmiszeriparban használható öntőformába alakítsa, de Szabó Istvánnak ez a következő 5 éves terve.
Hogyan használd fegyverként?
A régiek először csúzliból – pardon, parittyából – lőtték ki, de ahhoz túl jól kellett célozni. Lett hát belőle önvédelmi rendszer: az javak – házak, ólak, satöbbik környékét sulyommal szórták fel, egy keskeny ösvényt hagyva a közlekedésre – abban a mezítlábas korban ez elképesztően hatékony módszer volt, hiszen, mint említettük, a sulyom nemcsak beleáll a lábadba, de úgy, hogy még a tengeri sünökre tervezett vízi cipőket is röhögve átszúrja, hanem bele is törik a hegye, hogy jól begyulladjon. Magasabb fűben pedig még nappal is észrevehetetlen, nemhogy birka- vagy lótolvajlásra alkalmas sötétben.
Az igazán aljas felhasználási módját a török időkben fejlesztették ki (hiszen Eger nincs is olyan messze): a sulymot méregbe áztatva kell kiszórni, úgy az igazi! Velejéig Trónok harcába illő jelenet, nemde?
Szóval a sulyommal szemben úgysem győzhetsz, csak ha megeszed!
