Na ezért ilyen iszonyú drága a gesztenye

Szelídgesztenye. Forrás: Pixabay

A szelídgesztenye az a dolog, amit mindenki szeret: ha vásárban vagy a nagykörúton megyünk el kályha mellett, amin éppen sül, az illata négyzetmétereket tölt be és nem lehet elmenni mellette anélkül, hogy vennél egy marékkal belőle. Gyönyörű is – nem véletlen, hogy haj- és szemszínt neveztek el róla. Sütemények és ételek ünnepi hozzávalója – itt már közelítünk a lényeghez -, ugyanis drága dolog.

És aki pucolta vagy pláne szedte is saját kezűleg, az pontosan tudja, hogy miért.

Míg a vadgesztenye csak szép, és házi körülmények között pálcikalábú babák vagy hardcore környezettudatos körökben mosószer készítésére alkalmas, addig a szelídgesztenye nagyon finom. De annyira szúrós a burka, hogy szinte hozzáférhetetlen. Ha találsz egy fát valahol, akkor csodáld meg, mert maga a fa is gyönyörű, de óvatosan közelíts hozzá, mert ha örvendezve felkapod a termést, sziszegve dobod majd el.

Hogyan férj hozzá? 

Vastag, nagyon vastag bőrkesztyűben. A sima kertészkesztyűn röhögve átszúr, de a hentesek lánckesztyűje sem megoldás, mert még a szemeken keresztül is betalál. Szóval gyűjtsd valahogy össze, aztán hordd egy kupacba a terméseket és vadállat módjára taposd szét őket valami keményebb felületen. Aztán a halomból piszkáld ki a piacon kaphatóhoz képest meglepően apró gesztenyéket.

Szelídgesztenye szúrós fegyverzetben

Szelídgesztenye szúrós fegyverzetben

Adná magát a megoldás, hogy csak a fa alatt nézelődj és onnan szedegesd fel, ami már magától kihullott a tövises köpenyből, de sajnos nem jó ötlet: egyszer kipróbáltuk ezt a módszert is. Ám mivel a gesztenyefák nem a konyhában, hanem az erdőszéli, ligetes részeken állnak, bizony nem csak mi ácsingózunk a gyümölcsökre: sok közülük már ott meg volt csócsálva, mintha mi riasztottuk volna el a mókust, de hazaérve elkövettük azt a hibát, hogy nem dolgoztuk fel azonnal, hanem betettük a hűtőbe. 2 nap múlva akkora kukacok keltek ki belőle a zacskóban, hogy kettőt léptünk hátra, pedig ennyi év gombaszedés és horgászó gyerek mellett láttunk már férget bőven.

Szóval ha túl vagy azon, hogy véresre szúrt kézzel kipiszkáltad a zárt gubóból a picike gesztenyéket, ugyanúgy kell vele eljárni, mint az Olaszországból származó tenyészett változattal: kicsit bevagdosva megfőzni vagy megsütni és még forrón megpucolni, különben soha nem jön le a héja, pláne a belső, szöszmöszös hártya róla. Nem győzzük hangsúlyozni: a vadon termő szelídgesztenye mérete kb. a fele-harmada a rendesnek.

Szóval hiába vagyunk óriási rajongói az sk begyűjtés és elkészítés módszerének, hiába tudjuk pontosan, hogy hol áll 7-8 minden évben dúsan termő fa, a szelídgesztenyét továbbra is venni fogjuk. A pucolást viszont nem ússzuk meg, mert olyan terméket még nem találtunk, amiben 100%-ig megbíznánk: a szirupban ázó kínai gesztenyét most nem is emlegetnénk, de a fagyasztott pürék nagy része is rengeteg cukorral (és a rossznyelvek szerint babbal) készül.

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!