Mi természet- vagy halimádók (a közös halmaz meg pláne), együtt siratjuk mostanában az atlanti kékúszójú tonhal sorsát: annyira finom, hogy a kihalás szélére sodródott. Ehhez képest a Budaörsi Halpiacon évente kétszer-háromszor felbukkan egy bőven száz kiló fölötti példány, amit – kis túlzással – egy bacchanálián trancsíroznak apró darabokra, hogy a boldog vásárlók napokig arról posztoljanak, hogy nekik jutott belőle. Majd persze ezzel egyidőben megérkeznek az állatvédő szervezetek, hogy kígyót-békát kiabáljanak rájuk (csak hogy stílusban maradjunk.)
Patotás Péter szeme hízlalja a jószágot. Forrás: Budaörsi Halpiac Facebook
A Flavor legutóbbi rádióadásában Palotás Péter, a Budaörsi Halpiac alapítója segített rendet tenni a fejekben, hogy akkor ezt így hogy.
Nos, az atlanti kékúszójú tonhal sorsa valóban majdnem megpecsételődött, köszönhetően az ipari kitermelésnek. De még nem tart ott, mint mondjuk az óriáspandák, ezért az iszonyú finom, vörös húsú, rendkívül értékes halból még lehet enni – megfelelően szabályozott körülmények között.
De tényleg, hogyan?
A tisztességes halászati cégek ugyanis a tengerek bizonyos területeire kvótákat vehetnek, amiben szigorúan megszabják, hogy ezeket a halakat mikor és milyen mennyiségben halászhatják ki. A halaknak először is túl kell lenniük az ívási időszakon (magyarul már lerakják az ikráikat), ezzel biztosítják a fajfenntartást. (Lásd még az egyik kedvenc magyar kifejezésünket: letojt tyúk.)
Másrészt minden kifogott hal kap egy sorszámot és bilétát – pont, mint a tehenek a billogot vagy a kutyák a chipet -, így gyakorlatilag a hajótól a tányérig lehet követni a sorsukat, a kereskedőnek pedig pontosan el kell tudni számolni a hallal és annak darabjaival.
Magyarul, ha jó és megbízható helyről vásárolunk kékúszójú tonhalat itthon, akkor Magyarországon nagy eséllyel sokkal kevésbé követünk el természet ellen való bűnt, mintha délben rendelünk egy tonhalas pizzát vagy a sarki közértben veszünk egy konzervet. Persze azokban nem kékúszójú tonhal van, legalábbis nagyon nem valószínű, mert egyrészt tonhalfélékből is annyi van, mint égen a csillag, másrészt egy-egy ilyen állat értéke úgy 1-1,5 millió Ft között mozog a mérettől függően. Szóval nem valószínű, hogy az aluljárós zsírpizzás ezt fogja használni.
A Palotás Péterrel készült teljes adást ITT tudod meghallgatni, de ha a sűrűje érdekel, akkor IDE kattints!
