Kínunkban feltaláltuk a zöld víz fogalmát: ilyen időben akkor sem lehet elég vizet inni, ha az ember a keze ügyébe készíti a kancsót, direkt emlékeztetőket állít be vagy applikációkat használ. A fülünkön jön ki és kész.
Az üdítők legtöbbje cukros, a limonádé unalmas, a tea túl sokáig hűl. Mindennel bajunk van.

De amikor már mi is meguntuk a saját nyavalygásunkat, inkább felálltunk és körülnéztünk: az Iván kertészettel készített rádióadásból van két bokornyi menta a teraszon. Bónusznak egy-két cserép bazsalikom.
A hűtőben nyáron majdnem mindig lakik fürtösuborka, mert sokkal finomabb, mint a kígyó. (A kovászos következő adagja pont készül a napon, úgyhogy arról még nem ér leinni a levet, hiába pont az benne a lényeg.) A polcon ott sorakoznak a Tokaji Ecet Manufaktúra csodái (ha már a Shrubbie nem kapható a sarki kisboltban).
A zöld víz receptje így született: minden zöldből téptünk egy marékkal, a tenyerünkben összedörzsöltük és a kancsó aljára szórtuk. Ment rá négy kövér szelet uborka, sok jég és hideg víz, aztán a tetejére a jó nagy korty körtés-levendulás balzsamecet. Ha nem spórolod ki az alapanyagokat, egy literes kancsót háromszor-négyszer fel lehet önteni úgy, hogy még mindig jó íze lesz!





