Hajdú Szabolcs új filmje, az Ernelláék Farkaséknál valahonnan nagyon ismerős volt. Tegye fel a kezét, akinek megvan az a szag, amit a 80-as évek magyar filmjei árasztanak magukból. Ugye, hogy áporodott?
Az Ernelláék Farkasáénál ugyanolyan nyomasztó, mint az összes többi, okos, de elkeseredett emberről szóló film, amiben mindenki magára vagy legalább egy barátjára vél ismerni. Hajdú Szabolcs új filmje minimálköltségvetésből készült, a saját családjával, a saját lakásukban. Az előző filmjének készítése közben annyira összeveszett a Filmalappal, hogy eszébe sem jutott pályázni, ezért a minimálköltségvetés és a családi film – amihez viszont az egyszeri mozinézőnek, aki nem tartozik sem a családhoz, sem a baráti körhöz, semmi köze. Ezért nem is tartozik bele az élménybe.
Amitől viszont mégis beletartozik, az a kényelmetlen kukkolás élménye. Ezek az emberek ugyanis nem szerethetők. vagy csak nagyon nehezen – éppen úgy, mint a családunk vagy a barátaink, akikből néha nagyon elegünk van. A lakásunk, amit mások irigyelnek, de mi fuldoklunk benne.
A sztori szerint Farkaséhoz beállítanak a feleség, Eszter testvéréék, azaz Ernella és a családja, mert hazamenekültek Skóciából. Sem magukat, sem egymást nem bírják elviselni, mindenki kisstílű és rosszindulatú. A fullasztó légkörre erősen rátesz, hogy a film egyetlen helyszínen, Farkasék lakásán belül játszódik, ahol ráadásul állandóan kupi van – a romosra evett asztalt napokig nem pakolják le, a kabátokat a napokra vagy hetekre érkező vendégek a hálószobában tornyozzák egymásra: a nézőnek jogosan támad fizikailag is menekülhetnékje.
A konfliktusok pedig éppilyen kisszerűek: egy házaspár gyereknevelés miatti undokoskodása, a testvérek féltékenykedése, a lúzer sógor tovább nyomorítása mind-mind ismerős, de túlságosan ismerős helyzetek. Lehet rajtuk egy kicsit (de sajnos csak egy kicsit) röhögni, néha pedig felismerően bólogatni, de inkább csak a feszengés marad belőle a végére. A film ugyanis ezeknek a konfliktusoknak a bemutatásáig jut csak el, és ettől pedig unalmassá és frusztrálóvá válik: ha egyszer ezekből megvan a saját is, miért szagoljam másét?
