Megérte három évig hallgatnia (pardon, alkotói szabira mennie) a London Grammar zenekarnak: január 1-én olyan dallal törték meg a hosszú csendet, amit azóta is egyfolytában hallgatunk a youtubeonrepeaten – és századikra is újabb szépségeket veszünk észre benne.

Pedig nem egy évkezdős, hurráoptimista, nosza-lássunk-neki-az-évnek nóta, de hát ilyet ki is várna a Melankólia Angol Nagyköveteitől? A Rooting for you még megengedőbb értelmezésben is egy önsanyargató szakítódal, a borúsabb interpretáció szerint pedig úgy általában a kapcsolatok lehetetlenségéről és a szeretet önzéséről szól…

Na de hogyan szól! Hannah Reid az egyik legegyedibb hangú énekesnő most a placcon, jellegzetes hajlítgatásaitól eltekintve mindenféle manírtól mentes, természetes, ösztönös éneklést mutat be minden egyes dalában – a Rooting for you-ban pedig már odáig megy, hogy az első két percet a capella tolja (majd függöny fel, és jön a meglepetés – de nem spoilerezünk, hátha te nem vagy az egymilliókétszázezer user között, akik mostanáig meghallgatták).

Ezek után nagyon várjuk, mikkel rukkol még elő a londoni trió, akiknek ebben a szent pillanatban megbocsátjuk, hogy 2014-ben last minute lemondták Sziget-fellépésüket… :)