A 88. Ünnepi Könyvhét megint 40 oldalas katalógust adott ki az új megjelenésekről. Ennek persze csak örülni tudunk, de rögvest kétségbe is estünk, hiszen amíg egy borkóstolón eleve tudjuk, hogy nem fogjuk az összes tételt megismerni, itt igenis mindenbe bele akarunk lapozni. Hogy legalább azt tudjuk, hogy mit akarunk majd később rendesebben átnyálazni, mielőtt hazavisszük. De úgyis hazavisszük.
Aztán persze a Vörösmarty téren is úgy járunk, mint a Borjour Magnumon vagy a Gourmet Fesztiválon: a negyedénél elveszítjük a fonalat és a tervezettek helyett egy csomó olyasmivel leszünk boldogabbak, amiről azt sem tudtuk, hogy szükségünk lenne rá.
A kortárs magyar próza nem szexi, inkább melankolikus
Legalábbis egy része. A verseskötetekkel, antológiákkal, társadalom- és irodalomtudománnyal ebben a posztban esélyünk sincs foglalkozni, úgyhogy lássuk csak a regényeket: íme a szigorúan szubjektív válogatás azokból az új könyvekből, amikre kíváncsiak vagyunk:
Antal Balázs: Le (Fiatal Írók Szövetsége)
Ismertető: “A szerző új kötetében az elmúlt másfél évtizedben született novelláiból nyújt válogatást. Tere a kisemberek világa, a lent, a magyar vidék: egy bányatelep, falvak, világvégi bokortanyák”.
A fülszöveg olvastán nem a strandra fogjuk vinni.
Balogh Robert: Durva a nyár (Noran Libro)
Ismertető: “A regényt rasszista gyilkosságok ihlették. A főhős egyedül maradt életben a családjából, egyformán idegenül mozog Budapesten, Amszterdamban és a „Telepen”. Mihez kezd az életével ez a sem nem kamasz, sem nem felnőtt férfi?”
Ebből szinte bármi lehet a beszippantó, szorongást okozó élménytől az idegesítő, modoros nyávogásig. Nagyon reméljük, hogy az előbbiben lesz részünk.
Bódi Péter: Hipster (Kalligram)
Ismertető: “Én egy-két hetente elolvasok egy könyvet, foglalkozom kiállításokkal, zenével, ilyesmi, aztán kénytelen vagyok végighallgatni azt, ahogy az idősebbek, akik már nem olvasnak – mert univerzálisan műveltnek tartják magukat, és amúgy sincs idejük -, bort vedelve, gyógyszert zabálva arról értekeznek, hogy a füvezés tönkreteszi a fiatalokat. Ti tesztek tönkre minket, nem a fű.”
Vagy azért, mert öregszünk, vagy azért, mert nem, de a szövegbe beleolvasva ezt átpörgetés nélkül tesszük a kosárba.
Czinki Ferenc: A pozsonyi metró (Scolar)
Ismertető: “Pozsonyban nincsen metró. Tervben volt, hogy legyen, el is kezdődtek a munkálatok, de végül a félkész járatokba beköltözött az Ördög. Czinki Ferenc kisregénye a balladák világát idézi. Két idősíkon – a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, valamint 2014-ben – követhetjük nyomon a rejtélyes történetet, amelyben két fiatal eltervezi, hogy megöli a jóságot.”
Ez szintén lehet egy izzadságszagú, Mester és Margarita-áthallásokkal tűzdelt nagyobb novellától az újra és újraolvasandó, okos és izgalmas szépirodalomig bármi. Nagyon drukkolunk, hogy jó legyen!
Demény Péter: Vadkanragyogás (Lector)
Ismertető: “Demény Péter regényének témája a szenvedély. Konvencionális, sivár környezetével dacolva, Katerina, a meghatározhatatlan történelmi korban és helyen élő várúrnő kitartóan igyekszik hiteles, azaz szenvedélyes életet élni.”
Az ismertető alapján teljesen fekete ló, de a cím valamiért megfogott és a szerző blogja miatt mindenképpen beleolvasunk.
Demeter Szilárd: Kéket kékért (Művészeti és Irodalmi Jelen)
Ismertető: “Demeter Szilárd Bodor Ádám és Gabriel García Márquez világához közel álló regénye az 1989-es romániai forradalom idején játszódik egy, a hegyek között fekvő kisváros fojtott levegőjű, de a diktatúrán belül is saját törvényei szerint működő világában.”
Ha igaz, amit a fülszöveg ígér – márpedig Demeter Szilárd egyéb szövegei miatt hihetőnek tűnik, akkor ez lesz a második, amibe bele sem kell lapoznunk ahhoz, hogy megvegyük.
Szele Anna: Felejtsd el a Lajost! (Könyvklub)
Ismertető: “Egy önbíráskodásra is hajlamos harmincas nő kalandjainak, élményeinek a mai magyar valóságba ágyazott, lenyűgöző, izgalmas, markáns iróniával átszőtt története.”
Iszonyúan ki vagyunk éhezve a jó, de tényleg jó lányregényekre! A könyv hazajön velünk – maximum megbánjuk, na bumm.
Telkes Margit: Mégis – A boldog ház (IAT)
Ismertető: “Kata remélte, hogy ebben az idegen környezetben senki nem fogja firtatni a kisfiú és az igen öreg anyja körüli mendemondákat. Arra gondolt, ha esetleg mégis sor kerülne valami kíváncsiskodásra, akkor azt fogja mondani, hogy ő a nagymamája.”
Nekünk már ez elég, hogy olvasni akarjuk a regényt, de a PRAE ajánlójából azt is sejtjük, hogy végig fogjuk bőgni. Ha sikerül neki, akkor nagyon jó lesz.
Most már csak azt kell valahogy eldönteni, melyikkel kezdjük ma este. Ecc-pecc-kimehetsz…
