Aki felnő, unalmas lesz – T2 Trainspotting

Még mindig sármos  a T2 Trainspotting. Sajnos. Mert így tud rombolni – hiszen a rosszfiúknak ez a titkuk. Pedig az első része minden volt, csak sármos nem, viszont meghatározó filmje volt a generációnknak. (Ezek jó nagy szavak, de vállaljuk.)

A T2-re vártunk 20 évet (na jó, csak másfelet-kettőt, mert akkor kezdtek szivárogni a hírek, hogy Danny Boyle nekiállt végre), és megint a generációnk filmje lett, csak másként: azzal szembesít, hogy nemcsak elvesztünk, hanem közben unalmasak is lettünk. Ahogy kicsit a film is.

A Jedi visszatér 

Renton (Ewan McGregor) egy családi ügy miatt hazalátogat Hollandiából, ahol példás családapa és sikeres pénzügyi elemző, vagy valami ilyesmi lett a többiektől ellopott pénzből. Nyilván nem bírja ki, hogy ne találkozzon a cimborákkal: Begbie-től (Robert Carlyle) éppen nem kell rettegni, mert most utasították el a szabadlábra helyezési kérvényét, Spud (a zseniális karakterszínész Ewen Bremner) még mindig heroinista, de még éppen él, Sick Boy (Jonny Lee Miller) pedig wannabe kupitulajdonos, de még csak hajt a pozícióra egy bolgár lányon keresztül. Aztán Rentont kidobja a nője és végképp haza kell jönnie, Spud tényleg majdnem meghal, Begbie kiszabadul, Sick Boy pedig alaposan kihasználná a helyzetet, így elszabadulni látszik a pokol.

A gond csak annyi, hogy nem szabadul el. Amíg a nagy klasszikus tényleg apokaliptikus volt, addig ez csak egy jól megírt sztori marad. Egy sztori, amit majd lehet sokat mesélni, de nem ég már beléd. Persze messze felülmúlja a többiek (ld. idei filmek vagy új barátok) sztorijait, de igazából 2 hónap múlva sem fogsz rá emlékezni, nemhogy 20 év múlva. Jellemző, hogy 6 nap után, ha eszünkbe jut a film, akkor Renton és Spud első nagyjelenetét látjuk – és nyilván itt nem lőjük le, pedig az az, ami visszahozza a zsigeri (bocs) élményt -, nem pedig stroboszkóp-szerűen jönnek a képek, ahogy tinikorunkból még mindig.

A karakterek még mindig zseniálisak, de kihűltek. És a T2 Trainspotting éppen ettől üt, ha és akinek üt: szomorú szembesülni azzal, hogy már csak ennyi van bennük. Meg bennünk. Persze, eszelős, persze, tékozlóan tehetséges, de már csak egy zacskó Viagrával. És még úgyse a régi.

 

8.7
Sztori 8.2
képi világ 8.8
eredetiség 9.5
hatás 7.6
flash 9.6
Nem biztos, hogy akartuk látni

A hatását tekintve ugyanis kegyetlenebb, mint amilyen jó. Értjük mi, hogy ez volt a cél, de akkor sem biztos, hogy bele kell tunkolni az orrunkat, pláne ennyi idősen. És pláne ennyire tehetségesen, ahogy Danny Boyle csinálja.

  • hiánypótló
  • újranézed miatta az elsőt
  • túl sokat vársz, úgyhogy csalódni fogsz
  • ha belegondolsz, kegyetlen

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!