Röhögsz, miközben gyomron vágnak – Utazás Apánkkal

Egy pályakezdő orvos és egy végzős gimnazista fiú elhatározza, hogy Aradról elviszik özvegy édesapjukat Drezdába. 1968 tavaszán.
Romániában már kiépült Ceausescu diktatúrája, a gimnazista Emil lázad a rendszer ellen, az orvos Mihai viszont mindenképpen ki akar jutni, hiszen az utazásnak titokban nem nyaralás, hanem műtét a célja, amit hónapok óta szervezett az apjának. Elindulnak, de Drezda előtt nem sokkal szembejönnek velük a Prágába tartó orosz tankok, a határokat pedig lezárják.

Ez így nem tűnik kifejezetten vígjátéki alaphelyzetnek, pedig az Utazás Apánkkal nagyon vicces film. A rendező, Anca Miruna Lazarescu ráadásul életrajzi ihletésű filmet készített: a történet valóban az ő apjának a sztorija. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a film ennyire érzékeny és ennyire hat: egyszerre ragyog ki belőle a szeretet, a remény és a diktatúrában élők kiszolgáltatottsága. Nagyon pontosan át tudja adni azokat az érzelmeket, amiket a szocialista blokkban a szüleink és a nagyszüleink éltek meg, de a ’75 után születetteknek már szerencsére csak hallomásból van róla fogalmuk.

A road movie pedig úgy beszél a szabadságról, hogy mellőzi belőle a pátoszt. Úgy beszél árulásról és kicsinyességről, hogy együttérzést kelt vele. Hogy ezt valaki meg tudja csinálni, ahhoz nagyfokú érzékenység és empátia kell: ebben fantasztikus Anca Miruna Lazarescu filmje. Szinte az összes szereplő egyszerre szerethető és esendő benne – nyilván a főgonoszokon és a legviccesebb mellékszereplőn kívül. (Hogy ő kicsoda, azt nem spoilerezzük el, de mindenki fel fogja ismerni benne legalább egy ismerősét, akit szombat éjjelenként legszívesebben nyakon vágna a egy romkocsma asztalánál.)

Az egyetlen hátránya talán a látvány: a berendezés és a ruhák, díszletek tökéletesen hitelesek – szinte a fullasztó cigiszagot is érezni, de mégsem tökéletes. Ott operál nagytotálokkal, ahol szükségtelen és ott nem, ahol igazán hatásos lenne. A bezártságot jól közvetíti, de az operatőri munka inkább jellegtelen, iskolás megoldásokkal dolgozik.

A nagy kérdés viszont az, hogy mennyire lenne érthető ez a film Európán kívül? A diktatúráknak ugyanis rengeteg arca van, amelyekben a lelki terror mindenhol hasonlóan működik, de mivel mi ezt a verzióját tökéletesen értjük, hiszen a kollektív tudatunk része, elképzelhető, hogy evidenciának tartjuk azokat a vonásait, amiket éppen hogy el kellene magyarázni. De reméljük, hogy mégsem és egy Utah állambéli főiskolás ugyanúgy fogja szeretni, mint egy magyar vagy horvát.

Magyar bemutató: 2017. január 19.

9.5
sztori 10
képi világ 8.8
eredetiség 10
hatás 9.3
torokszorító komédia Torokszorító komédia

A bőrödön érzed meg, hogy milyen volt diktatúrában élni és hogyan lehetett túlélni. Olyan képet fest a '60-as évek Romániájáról és NDK-járól, amilyen valóban lehetett: kegyetlen, de túlélhető. Minden szerethető benne: a sztori, a szereplők, az empátia és napokig dolgozik benned: nemcsak a poénokon röhögsz fel, hanem gondolkodni kényszerülsz szabadságról, becsületről, kiszolgáltatottságról és ezek viszonylagosságáról.

  • nagyon vicces
  • a hatása alá kerülsz
  • ismerős a közeg
  • látványban inkább pontos, mint szép
  • Európán kívül nehezen hat ennyire

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!