Karácsonyfára az erdőt!

A dísz fogalma nálam sajnos egyenlő a csicsával. De én is öregszem.
És véletlenek nincsenek. Azaz vannak, de olyan sokan egyszerre, hogy az már gyanús (jaj, de nehéz ezt felböffenő röhögés nélkül kimondani ezekben a napokban… )

Először is: a szokásos, konyhai hulladékból – khm, főleg parafadugóból – gyártott angyalkáimnak ilyentájban szoktam nekiállni, de idén valahogy nem akart jönni az ihlet.
Másodszor: hírhedett impulzus-vásárló vagyok. Tudom, tudom, de egyrészt már tényleg jövök le róla, másodszor az impulzusvásárlásaim olyan lelkiismeret-furdalást okoznak, hogy addig tartom őket a szemem előtt vagy szó szerint az útban, amíg fel nem használom arra, amiért abban a szédült pillanatban kifizettem őket. Így jártam egy doboz üres, átlátszó műanyag karácsonyfadísszel.
Most őszintén: amikor a YouTube-ról tanult kókányolás közben, a designer-télikabátod alatt festékfoltos mackónadrágban gérládáért rontasz be a legközelebbi barkácsáruházba, pedig 10 órával korábban azt sem tudtad, hogy létezik ilyen, de anélkül nem tudsz továbblépni, és erre szembe jön valami, amitől azonnal beindul a fantáziád és tudod, hogy hogyan kell használni – hát persze, hogy boldogan és azonnal visszavásárlod az önbizalmad 1200 Ft-ért. Na ugye.

Így tettem szert 15 üres és átlátszó karácsonyfadíszre.

A következő lépések:
– A konyhaasztalra vagy a laptopodra teszed, hogy nyomassza a lelked.
– Végre szép idő van és kimész a határba.
– Ott összeszedsz mindent, ami neked tetszik, és úgy sejted, hogy beleférhet. Engem a piros és kék bogyók az utóbbi hetekben egy kicsit túltöltöttek, a gombaszezon pedig lecsengett (kivéve az igazi survivor-öket), szóval maradt az erdei iszalag szöszmösze, a fagyöngy, a gyalogbodza, borostyán, kihízott húzmók… azaz minden.
– Otthon kiborítod a mindent az asztalra és elkezded töltögetni a díszeket. A gömbök teteje simán levehető, kb olyan masszív, mint egy összehajtott alufólia és csak a rugalmas drótfülecskéje rögzíti.
– A gömb száján át belegyömöszölöd a leveleket, bogyókat, magokat. Közben többször elhatározod majd, hogy karma ide vagy ida, az alapanyagból a melegre hirtelen felébredt apró bogarakat is beleszuszakolod, hogy ott fulladjanak meg – ugyanis azok az új helyzettől nagyon izgatottak lesznek. De persze nem vagy ilyen gonosz, úgyhogy sűrűn fújkodva és szitkozódva kiválogatod őket a magokból és csak ígéred, hogy karácsonyfa-díszbe zárod az összeset.
– A gömb tetejére visszateszed a dugócskáját – csak arra kell figyelni, hogy a picike fémfülek hajlamosak a művelet közben is ide-oda hajlani.
– Ha ajándékba szánod, köss rá madzagot, ha a fára, akkor elég majd a kis drót hozzá, az is elbírja. A bogyók romlandósága miatt ezek nem azok a díszek, amit az unokák is örökölni fognak majd, de idén nagyon fogtok neki örülni.

Kellemes készülődést mindenkinek!

 

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!